Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
KISKUNHALASI ÉLETRAJZI LEXIKON 207 került. A szobor ma a Thorma János Múzeum tulajdona és a halasi Csipkeház aulájában tekinthető meg. 1901-ben Bp.-en elnyerte az ún. Millacher- kút pályázatát. Fatális módon ez a megbízás okozta halálát is. A műtermében tartott és modellül szolgáló kisbáránytól fertőzést kapott. A fertőzés következtében 1902-ben harminc éves korában, a magyar szobrászat egyik legnagyobb ígéreteként halt meg. A kkh.-i református öregtemetőben temették el. Életművének jelentős része nyomtalanul eltűnt. Mintegy tíz kisplasztikája, szobra maradt fenn, melyek a Nemzeti Galériában, illetve a Thorma János Múzeumban találhatók. Emlékét utca őrzi. Lásd még Kiskunhalas almanach Díszpolgárok című fejezetében. Irodalom: Cs. Szabó Kálmán: N.K. (Művészet 1902); Kiskunhalas Helyi Értesítője (1902. febr.26.); Nagy Czirok László - Vorák József 1965. 375.; Művészeti lexikon III. (1966); MÉL III. (1981); Szűcs Károly: N.K. szobrász élete (=Halasi Múzeum emlékkönyv 1999). Kép: TJM 55.189.10. Sz.K. Nagy Lajos (Alsóbarbatéhejiszkrony, 1913 - Kkh., 1981. dec. 21.) dr., ügyvéd. Az első világháborús események miatt menekülni kényszerült a család Erdélyből. Édesapjának Kkh.-on a MÁV- nál sikerült főraktárnoki állást kapni. Középiskolai tanulmányait Kkh.- on a Szilády Áron Református Gimnáziumban végezte, majd a jogi egyetemet Bp.-en a Pázmány Péter Tudomány- egyetemen. Ügyvédjelölti éveit Kkh.-on töltötte. Az ügyvédi vizsga letétele után Bp.-en, az akkori GYOSZ és dr. Mikecz Ödön miniszter irodájában dolgozott ügyvédként. 1942-ben megnősült. A fennálló rendszerek igazságtalanságaival mindig szemben állott. Vállalván a veszélyt zsidókat, Bácskából menekült svábokat, a feloszlatott szerzetesrendi tagokat segítette, bújtatta, álnéven családtagként befogadta őket. A háborús éveket még Bp.-en élte meg családjával. 1946-ban ideiglenesen Kkh.-ra költöztek azzal a szándékkal, hogy ha majd helyre áll a társadalmi és anyagi rend, visz- szamennek Bp.-re. Ez azonban nem következett be, Kkh.-on telepedtek le. Itt sok nehézséggel, ellenségeskedéssel, támadással kellett megküzdenie. A tudatosan vállalt ideológiai és ebből eredő anyagi akadályok ellenére öt gyermekét sikerült az egyetemre juttatnia. A város meghatározó egyéniségeként, megbecsült ügyvédként 68 éves korában fejezte be életét. Sírja a katolikus temetőben található. Forrás: dr. Nagy Lajos István felesége és fia közlése. Kép: TJM 20835. L.Gy. Nagy Lóránt (Medgyes, 1917. márc. 23. - Kkh., 1986. szept. 17.) dr., ügyvéd, numizmata. Édesapja Nagy Miklós járásbírósági elnök, édesanyja Mauks Margit háztartásbeli volt. Édesapját a Bajai Járásbíróság elnökévé nevezték ki, Nagy Lóránt 4-5 éves korában Bajára került. Elemi és középiskolai tanulmányait is itt végezte. Jeles érettségi bizonyítvánnyal a Pécsi Jogtudományi Egyetemre iratkozott be, ahol 1938. máj.- ban jogászdoktorrá avatták és kormányzói aranygyűrűvel jutalmazták. Eleinte Baján járásbíróként, majd törvényszéki bíróként is dolgozott. 1942. aug. 2-án megnősült, feleségül vette Somlay Leona bajai lakost. Házasságából egy leány, Judit született 1944-ben. Dr. Nagy Lórántot 1951. jan. 1- jével a kkh-i járábíróság elnökévé nevezték ki, és családjával együtt 1952-ben Kkh.-ra költözött. A járásbírósági elnöki beosztásából egészségének megromlása miatt, saját kérésére felmentették. 1956. jan. 1-től, 1976. febr. 29-én bekövetkezett nyugdíjazásáig ügyvédként működött a városban. Hivatali működése alatt több ízben kitüntették. A numizmatikával feltehetőleg Baján, gimnazista korában ismerkedett meg. Intenzívebben azonban csak Kkh.-ra kerülése után kezdett el vele foglalkozni. Elsősorban az Árpád-házi magyar pénzek és a szlavón dénárok érdekelték. Összeállította a szlavón pénzek korpuszának vázlatát. A különböző szaklapokban megjelent munkái pénz- történeti vonatkozásúak. Tanulmányai elsősorban Az Érem című új Ságban jelentek meg. Numizmatikai ismereteit, szakírói munkásságát a Magyar Numizmatikai Társulatban, a Bp-i Éremgyűjtők Egyesületében alapozta meg. 1969-ben alapító tagja volt a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének 182-es tagsági számmal. Széleskörű numizmatikai felkészültsége, szervezőkészsége vonzotta a fiatalabb kkh-i gyűjtőket. Nagy Lóránt numizmatikai munkái: Corpus Nummorum Cslavoniae tervezete (Az Érem 1964/27-28. 107. 1964/29-30. 146.); Dalmácia középkori pénzei (Az Érem 1966/37-38. 341.); A Török Birodalom XVI. századbeli boszniai verdejegyei (Az Érem 1969/47-48. 12.); Ottó király hamis dénárjáról (Az Érem 1969/49-50. 4.); Egy kiadatlan szlavón obulus (Az Érem 1971/2.
