Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
KISKUNHALASI ÉLETRAJZI LEXIKON 199 kollégiumban. 1945-től újra az OSZK-nál alkalmazzák, 1950-től az MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetője lesz, 1952-től a Szovjetunióban tanulmánozhatta a komi (zűrjén) nyelvet, 1956-tól 1978-ig a budapesti egyetem finnugor tanszékét vezette. Jellemző volt rá a száraz, kissé merev, aprólékos, a részleteket firtató megnyilvánulás, ám az ötvenes években megkövetelt marxista nyilatkozattételre nem volt hajlandó, s talán ezért is, az 1948-ban MTA levelező taggá választása után, csak 1970-ben válhatott az akadémia rendes tagjává. A finnországi jуvaskylai egyetem díszdoktorrá választotta. 1954-67 között szerkesztette a Nyelvtudományi Közleményeket. Számos írása, fordítása jelent meg svéd, finn, német, francia és angol nyelven. Szülővárosa 1995-ben díszpolgárrá választotta. Forrás: Péter László nyomán. Irodalom: Felső-Bácska, 2001. jún. 8. 4,p. L.L. László Mihály (? - ?) főbíró 1783. nov. 1. - 1784. okt. 29. Másodbíró 1770. A Czédulaház 1784-ben épült. Forrás: BKML Kh. V.201.a. I. k. ll.p.XI.k.95.p.;Bánkiné2001.29. Cs.G. Latabár Dezső (Kkh., 1849. márc. 8. - Miskolc, 1886. júl. 26.) színész, Latabár Endre fia. Már 1854-ben gyermekszereplőként működött apja győri társulatánál. Hivatalosan azonban 1866. márc. 15-én mutatkozott be Endre fivére társulatánál. Főként komikus, operettekben pedig baritonszerepeket játszott. A nyolcvanas évek elején visszavonul a család miskolci szőlőjébe, és ott is hal meg. Irodalom: Molnár Gál Péter: A Latabá- rok. 1983. H.E. Latabár Endre (Kkh., 1811. nov. 15. - Miskolc, 1873. júl. 8.) színész, színigazgató, zeneszerző, színpadi fordító, a Latabár színészdinasztia őse. 1831-ben abbahagyta tanulmányait a debreceni református kollégiumban és 1832-ben beállt színésznek Kilényi Dávid színtársulatába. A következő évben Kassára szerződött s ott működött 1838-ig. Ezt követően Kolozsváron 1842-ig mint színész szép sikereket ért el. Ekkor színtársulatot szervezett. 1850-től társulatával többször játszott Kecskeméten, majd 1857. okt. 3-án együttesével ő nyitotta meg a miskolci színházat, amelyet négy éven át vezetett. 1861-től 1873-ig Kassán volt igazgató. Mindig a legjobb társulatáról volt híres. Tagjai között volt Paulay Ede, Benedek József, Szathmáry Árpád, Szentgyörgyi István, Déryné Széppataki Róza, Lászy Vilmos, Bercsényi Béla, Újházi Ede és mások. Jól beszélte a latin, francia, görög és olasz nyelvet. Számos operát és operettet ültetett át magyarra. Többek között Bellini: Norma, Souppé: A nőnevelde és a Szép Galatea; Offenbach: Orfeusz az alvilágban, A gerol- steini nagyherczegnő és a Szép Heléna című műveit. Zenét szerzett Benedek József A szegedi kupec és Feleki Miklós Angyal Bandi című népszínművéhez. Irodalom: Szinnyei József: 7.1900.; MÉL. 1969. H.E. Ledényi Ferenc (1855 körül - ?) városi mérnök. Mérnöki diplomát szerzett, majd Bp.-en és Komáromban tevékenykedett. Főleg városfejlesztési feladatokat végzett. Komáromból került városunkba. Kkh.-on a városházán dolgozott 1891- 1893 között, mint városi mérnök. Fő tevékenysége a város belterületének rendezése és az utcák elnevezése. 1893-as utcanév elnevezési terve a Kiskunhalasi Levéltárban van. Irodalom: Szalai Sándor: Halasi helynevek a 18-19. században ^Kiskunhalas története 2. Kkh., 2001. 320.); Szalai Sándor: Kiskunhalas utcanevei a 18-19. században (=Kiskunhalas almanach 2002.); BKML Kh. V.273 .b. Tanácsi iratok 8518/1891. Sz.S. Ligeti Vilma (Ungvár, 1912. júl. l.-Bp., 1982. szept. 13.) írónő. Zongoratanári oklevelet szerzett a bp-i Zeneművészeti Főiskolán, majd Kkh.-on lett zenetanár. 1937-ben Franciaországba ment, ahol zongoratanárként működött. A II. világháború alatt részt vett a francia ellenállási mozgalomban, és a nőmozgalom illegális lapját szerkesztette. 1947-ben tért haza. 1947-től 1952-ig különböző kulturális és külügyi állásokat látott el, később csak írásaiból élt. 1961-től 1964-ig indiai tanulmányúton vett részt. Fő művei: Hazatérés (színmű, Bp., 1948); Daloló holnapok (színmű, Bp., 1949); Ének a Tiszaparton (regény, Bp., 1951); A Horty-korszak rövid önéletrajza (Bp., 1953); Aranyköd (Bp., 1957); A gan- gesz partján (Bp., 1969). Irodalom: MÉL 1994. 564. Gy.A. Lipótl. (Bécs, 1640. jún. 9. - Bécs, 1705. máj. 5.) magyar király. 1657-ben lépett trónra. Hosszú uralkodásának nagy része a törökök és a franciák elleni háborúkkal telt el. 1686-ban szabadult fel Buda, Szeged, s ekkor került ki a török uralma alól Halas is. I. Lipót 1697. febr. 1-jén adott ki kiváltságlevelet Halas városnak. Ezt „Privilégiális könyv” néven emlegették elődeink. A bécsi udvar utasítására készült 1699-ben a Jászkunság összeírása (Pentz-féle összeírás), a terület értékének megállapítására. 1702-ben I. Lipót eladta a Német Lovagrendnek a Jászkunságot, s benne a kiváltságos Halas várost is. Irodalom: Nagy Szeder István: Adatok Kiskunhalas város történetéhez. Kkh., 1923. 39-52; Markó László: A magyar állam főméltóságai. Bp. 2000. 57-59.; Kiskunhalas története 2. Kkh.; 2001., 3. színes kép. Sz.A.
