Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
198 KISKUNHALAS ALMANACH Cegléd, 1999. 12-13; Ceglédi Kék Újság 1999. máj. 5. Kép: TJM 20850 Sz.A. Lakatos Vince (Mikelaka, 1907. jan. 21. - Bp., 1978. febr. 20.) író, fotográfus, filmrendező. Vasúti alkalmazott édesapját 1910-ben a Kkh. melletti Halasi Tanyák bakterhá- zába helyezték. Harka- pusztán járt általános iskolába, napi 12 km-t gyalogolva. Ezek az évek, a kisdiákok élete és a tanyasi szegényparasztok élete mély nyomott hagyott benne. Ez lett a fő témája újságcikkeinek, fényképeinek, regényeinek, majd az általa írt és rendezett filmek jelentős részének is. 1918-tól a kkh-i református gimnázium diákja. 1927-ben bölcsész hajlamai ellenére katonai ösztöndíjjal a szegedi egyetem jogi karára iratkozott be. Az anyagi okokból vállalt jurátus-pályát szintén két szemeszter után abba kellett hagynia, így 1929-től a kkh-i Polgármesteri Hivatalban vállalt állást. Kezdetben végrehajtó, majd írnok. Újságírói karrierje 1933-ban indult, az újonnan alapított Halasi Hírlapnál, amely cikkeinek nagy részét hamarosan egyedül ő írja. 1935-től kezd fényképezni egy Ma- kina fényképezőgéppel. 1938-ban Boldizsár Iván javaslatára összeállítja első szociográfiájának a kéziratát. A könyv azonban csak ötven év múlva lát napvilágot (Krónika a kun pusztákról). 1939- ben előadást tart a Magyar Rádióban „A magyar műveltség végvárai” címmel a tanyai iskolákról és gazdakörökről. Szintén ebben az évben a Kunsági Napló felelős szerkesztője, majd a lap megszűntét követően 1940-ben létrehozza a Halasi Újságot. 1941 elején gr. Teleki Mihály, Kkh országgyűlési képviselője javaslatára Budapestre költözik. Először a Földművelésügyi Minisztérium selyemtenyésztési főfelügyelője, de még ebben az évben a Nemzeti Újság, majd 1943-44-ben a Függetlenség, később az Esti Újság főállású munkatársa lesz. Nem csak szociografikus beszámolóit, de fényképeit is ezek a lapok közlik. 1942-ben elnyeri a Rákosi Jenő újságíró-díjat. 1945 után ismét a Földművelésügyi Minisztériumban dogozik, de ekkor már az oktatás és ismeretterjesztés a feladata. így került kapcsolatba a filmezéssel. Először rövid témavázlatokat írt, majd dokumentumfilmes szakemberek hiányában maga kezdett forgatni. Az államosítást követően, 1948-tól a Híradó és Dokumentumfilm Gyárba került rendezőként és forgatókönyv íróként. Mintegy 180 rövidfilmet és 3, egész estét betöltő filmet készített pályafutása során. A filmezésre rátalálva gyakorlatilag felhagyott a fényképezéssel és regényírással, bár fényképei, regényeinek - sajátos ízű dialógusai - rendszeresen visszatérnek rövidfilmjeiben. Filmjeiért 35 díjat kapott hazai és külföldi fesztiválokon. Élete során megkapta az érdemes művész (1971), a Magyar Népköztársaság kiváló művésze (1973) díjakat. Lakatos Vince fotográfiai hagyatékának örököse, Lakatos Iván és felesége Inkey Alice mintegy 800 db eredeti negatívot őriznek, amelyből mintegy 50 db lenagyított kópia a Halas Galéria tulajdona. Regények, elbeszélések, szociográfiák: Árva népem (1941); Zúg a nádas (1942); Hatrongyos (1943); Egykutyások (1944); A rab fia (1946); Kiskunsági krónika (1958); Mécsvilágnál (1979); Krónika a kun pusztákról (Kecskemét 1988); Fényképkiállítások: Gödöllő (1987); Kiskunhalas (1998). Halas környéki filmek: Futóhomok (1950); Kiskunság (1957); Magány (1969); Konok homok (1974); Hírmondó (1977); Naplemente (1978); Halas hatalmas (1979); Virrasztók. Egyéb filmek: Fekete hajnal (1960); Kihunyt egy csillag (1960); Öregmalmok (1961); Régi hangszerek (1963); Pásztorművészet (1964); Kalocsai rapszódia (1970); Századok, bútorok (1971); Korok, vásárok, városok (1973). Emlékét emléktábla és utca őrzi. Irodalom: MÉL III. 1981.; Forrás 1982/6 (fényképek); Szakái Aurél: Kiskunhalas anno. Kkh, 1994. 97-99, 112-113, 122, 124- 127, 129. kép; Albertini Béla: A Magyar Szo- ciofotó Története. Kecskemét, 1997.; Szűcs Károly: Lakatos Vince fotográfiai életműve. (=Halasi Múzeum Emlékkönyv. Kkh, 1999); Szűcs Károly: Lakatos Vince a fotográfus. Kkh., 2001. Kép: Halasi Múzeum Emlékkönyv. 1999.472. Sz.K. Lakó György (Jánoshalma, 1908. szept. 26. - Bp., 1996. július 15.) akadémikus, nyelvész, egyetemi tanár volt. A kkh-i ref. gimnáziumban érettségizett 1926-ban, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán végzett 1933- ban, ugyanott doktori oklevelet szerzett 1934- ben. Egyetemistaként bekapcsolódott a finnugor kutatásokba, 1930-31 között ösztöndíjas tanulmányokat folytathatott Helsinkiben, később Észtországban, Lettországban és Svédországban. A finn, észt, svéd nyelv mellett anyanyelvi szinten beszélte a német nyelvet is. 1935-től az Országos Szécsényi Könyvtár gyakornoka lesz, 1936-tól a jászapáti gimnáziumban helyezkedik el helyettes tanárként, majd a budai katolikus gimnáziumba kerül. 1940-től az Magyar Tudományos Akadémia alkalmazza a „szótár bizottságban”, emellett finnugor nyelvet tanított az egyetemen és az Eötvös-
