Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
194 KISKUNHALAS ALMANACH bölcs megye egyik főorvosa volt két évig, majd Hajdúböszörmény város orvosa három éven át. Bécsi tartózkodása alatt a Magyar Kurír főmunkatársa volt. Huszonhat kötetes orvosi naplót írt huszonhárom év gyakorlata alatt, amely a hajdú- böszörményi református egyház tulajdonába került. Eszerint ötvenezer beteget gyógyított. Munkája: Dissertatio inaug. medica de odio. Vindobonae, 1832. Irodalom: Szinnyei József: 5. 1897. H.E. Kis György (? - ?) főbíró 1729. (ápr. 24?) - 1730. ápr. 24., 1733. ápr. 24.-1734. ápr. 24. Forrás: BKMLKh. V.201.a. I. k. 150.p. Cs.G. Kis Illés Imre (Kkh., 1830 körül - Kkh., 1900 körül) Szegénysorsú földműves család gyermeke. Már fiatal korában az akkori pásztor-betyárvilág nagy alakjainak társaságába került. A tudós pásztoroktól sajátította el az állatgyógyítás ismereteit. Az 1860-as évek elején embergyógyítással, ku- ruzslással is foglalkozott. Idősebb korában ver- selgetni kezdett. Néhány halasi tárgyú szomorú vagy tréfás versét az alföldi vásárokon árulták. Lakodalmi- és gúnyversei közül legismertebb volt a Bajuszos Kis József életírása és lakodalma című, amelynek egyes részei kéziratban később is közkézen forogtak. Hányt-vetett életét a századforduló körüli években fejezte be. 21 kéziratos oldalt kitevő verseit Nagy Czirok László juttatta el a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárába. Irodalom: Magyar Monika: A Néprajzi Múzeum kiskunhalasi gyűjteménye. (=Szakál Aurél szerk.: Halasi Múzeum. Kkh., 1999.) 193-364.; Janó Ákos: Kiskun parasztverselők, Kkh., 2001.27-28, 110-122. J.Á. Kis István (? - ?) főbíró 1695-ben, 1702-ben. Forrás: Nagy Szeder István 1936. 338.; BKML Kh. V.201.a. I. k. 149.p. Cs.G. Kiss László (19. század első harmada) mérnök. Halas város területéről nagyon fontos térképeket rajzolt 1838-tól kezdődően. Elkészítette a tagosításkor a város belterületének és az Öregszőlőknek részletes térképét 1864-ig. Ismert térképei Kkh.- on a levéltárban és a múzeumban találhatók. Fő müvei: Kiskunhalas város földbirtokos lakosainak kaszálóinak térképe (1838); Pirtói, bodoglári, tajói réteknek és laposoknak térképe (1841); Kisteleki és Felsőnyomási rétek térképe (1841); Kiskunhalas városában 1849. évben megégett házaknak és telkeinek térképe (1849); Kiskunhalas város néhány háztelkének, utcáinak és a piac környékének térképe (1853); Kiskunhalas város beltelkeinek térképe. Alsóváros. Felsőváros. Keleti városkörnyék (1864). Irodalom: Kéziratos térképek a területi állami levéltárakban VII. Kéziratos térképek a Kecskeméti Levéltárban. Bp., 1967. 681-688., Kiskunhalas története 2. Kkh., 2001. 14. színes kép. Sz.S. Kiss László (Kkh., 1841. okt. 20. - Kkh., 1926. szept. 15.) gimnáziumi tanár, amatőr fotográfus. Középiskoláit szülővárosában és Kecskeméten végezte. A bp-i tudományegyetemen volt orvos- tanhallgató. Az orvosi diploma megszerzése előtt hazahívták a halasi ref. líceumba fizika tanárnak. 1867-1897 között fizika, kémia, természetrajz tantárgyakat tanított a halasi gimnáziumban. 1881- ben előfizette a Fényképészeti Lapokat, Magyar- ország első fotográfiai szaklapját. 1882-ben elkészítette Halas első városképet ábrázoló fotó sorozatát. Közülük máig fennmaradt a református templomot és a Kuruchalmon állt szélmalmot ábrázoló fényképe. Sírja a régi református temetőben található. Irodalom: Gimnáziumi Értesítő 1926/27. 1927. 5.; Kincses Károly: Levétetett Ve- ressnél Kolozsvárt. Bp., 1993. 60.; Szakái Aurél: Kiskunhalas anno. Kkh., 1994.3., 55. kép. Sz.A. Kmeth Sándor (Kkh., 1858 - 1898). Régi halasi családból származott. Birtokát vezette, ahol sertéstenyésztéssel foglalkozott. Felesége Egyed Izsák Julianna volt. A szegény iskolás gyermekek javára 10 ezer forintos alapítványt hozott létre, ezért a képviselő-testület egy utcát nevezett el róla. Emlékét utca őrzi. Irodalom: Kun-Halas 1899. január 8. 3.; Pestvármegye Adattára IV. Egyházak, intézmények és személyek adattára 1939. 21. Gy.A. Kmethy István (Kkh., 1833. dec. 10. - Nyíregyháza, 1887. ápr. l.jjegyző, hírlapíró. Agimná- ziumot Halason, Debrecenben és Sárospatakon végezte el. Ezután az eperjesi jogakadémián tanult. Az 1848-49-es szabadságharcban mint tűzmester vett részt. A zsibói fegyverletétel után több évig bújdosott. Hírlapírói pályáját a Szegedi Híradó megindulásával 1859-ben kezdte Kempelen Győző szerkesztő mellett. 1871-ben Nyíregyházára költözött, itt mint hírlapíró, szerkesztő s mint magántanár működött. Nyíregyházán ő teremtette meg a Szabolcs megyei magyar hírlapirodaimat. Szerkesztette a Nyíri Közlönyt (1871), megalapította és szerkesztette a Szabolcsot (1872-73), a Szabolcsmegyei és Hajdúkerületi Közlönyt (1874- 76), majd a Szabolcsmegyei Közlönyt (1876) és a Szabolcsi Hírlapot (1879-80). A következő álnevek és jegyek alatt jelentek meg írásai: Bodrog- parti, Kiskáplár, Messzelátó, Apafi és (y.). Költeményeket, elbeszéléseket, történeti és vegyes témájú cikkeket írt még a Kalauzba (1858), a Szegedi Híradóba (1859), a Divatcsarnokba (1860), a Képes Családi Lapokba (1882), a Protestáns Egy-
