Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 1. Kiskunhalas rövid bemutatása Szakái Aurél
KISKUNHALAS RÖVID BEMUTATÁSA 15 gyurgyalag, az ugartyúk. Az erdőkben, ligetekben őz, szarvas, vaddisznó, nyúl, mókus, borz, róka él. A vizek védett állatai: vidra, lápi póc, mocsári teknőc, vízisikló. Érdemes néhányat megemlíteni a szemet gyönyörködtető és érdekes nevű védett növényekből: tarka sáfrány, virginiai holdruta, pókbangó, naprózsa, homoki kikerics, homoki nőszirom, szibériai nőszirom. (Lásd Kiskunhalas almanach: Természeti értékek Kiskunhalas környékén) Az ország egyik legerdősebb területe kedvező feltételeket teremt az erdő- és vadgazdálkodásnak. A mezőgazdasági területeken egyaránt termelnek gabonaféléket és kapás növényeket. Fejlett a gyümölcs- és szőlőtermesztés. Hazai viszonylatban jelentős a kőolaj és földgáz kitermelés. A kőolajkutatás kapcsán melegvizü gyógyfürdő létesült. Ezekből is következik, hogy egyre növekszik a turizmus jelentősége. (Lásd Kiskunhalas almanach: Kiskunhalas, a szőlő és a bor városa; Kiskunhalas, a fürdőváros; Kiskunhalas, a lovasélet városa) Történelem A város környéke évezredek óta lakott. Ezen a tájon megtelepedtek már a különböző őskori kultúrák népei is. Az időszámításunk kezdetét követő századokban szarmaták, hunok, germánok, majd az avarok követték egymást. Számos régészeti emléke maradt a hajdanában itt élt különböző népeknek. Árpád fejedelem vezetésével a magyarok foglalták el a Kárpát-medencét 895- 896-ban. Az Árpádházi királyok uralkodása idején több kisebb település virágzott Kiskunhalas környékén, de nevük nem azonosítható, mert a későbbi pusztítások miatt a város középkori történelme alig ismert. 1241-ben ezt a vidéket is feldúlták a betörő tatárok. A korábbi falvak egy része teljesen elpusztult. A Magyarországra 1246 körül betelepített hét kun nemzetség közül a Csertán nemzetség vette birtokába Halas környékét. A kun szállások később a Halas-szék elnevezésű közigazgatási és bíráskodási egységhez tartoztak. A kunok két és fél évszázad alatt a háborúk, a járványok, és a társadalmi környezet hatására beolvadtak a magyarságba. A Halas településre vonatkozó első írásos említés 1347-ből származik. Hamarosan város, pontosabban mezőváros (oppidum) lett a településből. A 15. században királyi birtok a város, időnként zálogba adva. 1439-ben pl. Hunyadi Jánosnak. A török megszállás időszakában többször került végveszélybe a környék. A leggyászosabb évek 1526, 1566, 1596, 1683-1699. A hajdani települések lakói védettebb területekre, városokba, mocsarak szigeteire húzódtak. Halas 1566 után néhány évig, 1596-tól évtizedekig lakatlan volt. 1626 körűitől mutatkoznak a feléledés jelei. A szomszédos falvak soha nem települtek újra. Emléküket csak a templomromok dombjai őrzik. (A történeti Kiskunhalas területéről jelenleg már 24 középkori templom helye ismert.) Halas fennmaradását segítette, hogy szultáni város (hász) kiváltságot kapott. A 16-17. században a kálvini reformációt vallották magukénak az itte
