Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
KISKUNHALASI ÉLETRAJZI LEXIKON 153 könyvtára gyermekei örökségét képezte, azok azonban nem tartottak rá igényt, így széthordták a látrányi lelkész látogatói, de még előtte szállítás közben sok elveszett, a szekérről lepotyogott. Még kecskeméti éveiben ismeretségbe, barátságba került Petőfi Sándorral, aki akkor ott színészkedett. Több levelet is váltottak, melyeknek hangja arra következtetett, hogy jó barátságban voltak. Szabadszállási segédlelkészsége idejére esett Petőfi sikertelen képvilősége is. Az Életképek c. lapban két verse jelent meg: 1848-ban Búmat elzengeni és Riadó címmel, utóbbi 48-as forradalmi vers. Irodalom: Nagy Szeder István: 1936. 82.; Sütő József: Hortobágyi korcsmárosné angyalom. Forrás: 1973. I-II- 52-60.; Ván Benjámin: Puskás János látrányai pap élete. Kézirat 324-326.; Bacsó László: Verses családtörténetében Bacsó Jánosról szóló részlet. (Kézirat, másolatban a Thorma János Múzeumban és a család birtokában.) Kép: TJM 20753. D.M. Bacsó László (Kkh., 1828-Kkh., 1896) kkh-i gazdálkodó, parasztverselő. Kisebb vagyonú redemptus szülők gyermeke. Csak két télenjárt iskolába, s már egészen fiatalon a jószág és az ekeszarva mellé állították szülei. Ezeket öregségéig nem is hagyta el. 1850-ben nősült, felesége a következő évben gyermekével együtt szülésben meghalt. 1852-ben újra nősült, két fiú- és három lánygyermeket nevelt fel. Az 1860-as években Zsana pusztán kapott redempciós földjén tanyát épített, s ott gazdálkodott. Birtokát termővé varázsolta; szőlőt, gyümölcsöst telepített. Évtizedekig tagja volt a református egyház presbitériumának, s Szilády Áron lelkésszel szoros kapcsolatot tartott. Gazdaságának minden fontosabb eseményét Évkönyveiben jegyezte fel, s bemásolta oda az olvasott versek, dalok, bölcs mondások szövegeit, valamint saját költeményeit is. A versírásra Szilády Árontól kapott biztatást, akinek közbenjárására a Vasárnap c. hetilapban több verse meg is jelent. A halasi parasztság körében legolvasottabb volt az 1861 -i halasi általános földrendezésről szóló, krónikás jellegű leírása. Érdeklődése azonban inkább egyházi témákra irányult. Munkáinak nagyobb részét a Néprajzi Múzeum, a halasi Thorma János Múzeum, kisebb részben a családja őrzi. Disznótorokon, névnapokon és más összejöveteleken verseivel szórakoztatta a társaságot, alkalmi felköszöntőket mondott. 1896 őszén halt meg. Zsanán Bacsó Lászlóról utcát neveztek el. Sírja a halasi régi református temetőben található. Irodalom: Nagy Czirok Lászó - Vorák Józsefi 965.361.; Gelencsér Miklós: Piros kavics. Beszélgetés Bacsó Lászlóról. Népszabadság 1979. nov.; Gelencsér Miklós: Mezei műhelyek. Bp., 1981. 108-127.; Janó Ákos: Kiskunhalasi parasztverselők. (=Szakál Aurél szerk.: Adatok Kiskunhalas történetéhez.) 1996. 111-113.; Magyar Mónika: A Néprajzi Múzeum kiskunhalasi gyűjteménye. (=Szakál Aurél szerk.: Halasi Múzeum. Kkh., 1999. 139-364.; Janó Ákos: Kiskun parasztverselők. Kiskunhalas, 2001.25-27,90-102. D.M.-J.Á. Baksay Sándor szentistvánbaksai (Nagy- peterd, 1832. júl. 28. - Kunszentmiklós, 1915. jún. 15.) ref. püspök, író, költő, műfordító. A csurgói gimnáziumban tanult, 1847 őszétől Kecskeméten volt bölcsészhallgató. A szabadságharc idején, végigprédikálta egész Baranyát, majd 1850-51- ben Nagytótfaluban akadémikus rektor, s Kecskeméten segédtanár. 1855-ben fejezte be tanulmányait és Kkh-on gimnáziumi tanár lett. Halason nősült, 1857-ben feleségül veszi Hetessy Viktóriát. Miután elvégezte a kecskeméti ref. teológiát, 1858-ban szentelték pappá. 1862-től Ér- sekcsanádon, 1866-tól Kunszentmiklóson volt lelkész. 1878-tól a solti ref. egyházmegye esperese, 1904-től a dunamelléki ref. egyházkerület püspöke. Az MTA 1884-ben levelező, 1903-ban rendes, 1910-ben tiszteletbeli taggá választotta. 1872-től tagja volt a Kisfaludy Társaságnak. 1908-tól főrendiházi tag. Regényeiben és elbeszéléseiben a kiskunsági kálvinista falu mindennapjait mutatja be. Baranyai és kiskunsági néprajzi megfigyelésekre támaszkodó tanulmányai forrásértékűek. Első elbeszélései: Mihály pap, Modok Péter. Alakjai rendszerint boldog, idilli megelégedésben élnek. Fő művei: Szederindák (Bp., 1891); Magyar népszokások. A Jász Kunság (Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben VII. Bp., 1891); Gyalogösvény I-II. (Bp.,1896); Irodalom: Nagy- Szeder István 1936. 82.; Nagy Czirok László-Vorák József 1965. 360.;. Új Magyar Irodalmi Lexikon, 1994; ÚMÉL 2001. 281-282. Kép: B.S.: Jáhel. Patak banya. Bp. L.L. Baky József (?-?) főbíró: 1838. nov. 3. - 1839. nov. 3; 1839. nov. 3.-1840. nov. 1; 1840. nov. 1.- 1841. okt. 31. Főjegyző: 1855. máj. 1.- és 1867- ben ápr. 28.-jún. elejéig (lemondott). Forrás: BKML Kh. V.201.a. XL.k.64, 146, 236.p.; Nagy Szederlstván 1936.343. Cs.G. Balajthy Dénes (Munkács, 1827 - Kkh., 1894. ápr. 26.) gimnáziumi tanár. Munkácson született
