Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)

A népesség - 13. Horváth József: Végrendelkezés Halason (1700-1850)

Ujj onnan Épülendő Toronyra”, míg „a Catolica Sz. Eclesiának” 3 tehenet hagy. E jelenség nem ismeretlen: Tárkány Szűcs Ernő számos példát hoz Hódmezővásárhelyről arra, hogy a református vallásúak a katolikus egyháznak is hagyományoztak - ő ezt nevezi „igazi lélekváltságnak”.38 Ami az idézett példánkban érdekes, az az, hogy Sörös Pál a katolikus egyház javára tesz lényegesen nagyobb értékű hagyományt - talán katolikus vallású lehetett?

Meg kell továbbá említenünk, a két nagy felekezet mellett két kisebb is képviselve volt ez idő tájt Halason: az evangélikusok ill. a zsidók. Róluk csak nagyon elvétve esik szó a testamentumokban. Az előbbiekhez tartozhatott pl. az 1806-ban Tóth Dániel házastársaként testáló Dankó Erzsébet, aki a „Kiss Körösi Lutherana Ecclesiának hágy 50 Ft-okat”; vagy az 1781. április 7-én végrendelkező Bors Ferenc, akinek neve elé a testamentumlevél külsejére a jegyző a „Lutheránus Jövevény” jelzőt illesztette.39 Zsidó végrendeletet nem találtunk, csupán egy erre való utalást: az egyik testamentum helyére betett cédulán ugyanis ez olvasható: „Kiss Adám Zsidónak a’ Testamentoma kívántatik, in Origine, mert különben a’ Fijának a5'Dolga az Úri Széken fel sem fog vétetni,...”40 E végrendelet keltét nem ismerjük: tekintettel azonban arra, hogy az idézett feljegyzés az 1790-es évek második felében kelt testamentumok között található, valószínűleg arról a Kiss Ádámról van szó, aki a Halason tartózkodó zsidók 1795-ben készült összeírása szerint Jankovácról jött a városba, 6 éve élt itt, és családjának létszáma 9 fő.41

Mikor végrendelkeztek a halasiak?

E kérdés több értelemben is feltehető. Az első: milyen életkorban, hány éves koruk körül érezték szükségét annak, hogy végrendeletet tegyenek? Forrásainkat alaposan áttanulmányozva meg kellett állapítanunk: a testálok döntő többsége „hallgat” életkoráról - mindössze három végrendeletben találtunk erre konkrét adatot. Közülük a legkorábbi Lintner Mátyás 1788-ban kelt rendelése; gyorsan hozzá kell azonban tennünk azt is: ő nem halasi, hanem „Bétsi fi, 55 esztendős, Papista, Gróff Lamberdi Óbester Ur Eö Nagyságának Kotsissa”, aki „alóról fel felé menvén” éppen itt, Halas városában esett súlyos betegségbe és kényszerült végrendeletet tenni.42 Szempontunkból nagyon érdekes Szilágyi István 1793-ban kelt testamentumának bevezető szakasza; ő nemcsak korát árulja el, de a korabeli gondolkodásmódba is bepillantást enged: „... életemnek már 68dik esztendejét el értem, tudom azt is hogy az írások szerént az hallandó embernek leg több ideje is 70. avagy 80, esztendők el töltése”.43 Mások viszont valószínűleg hamarább érezhették magukat öregnek: Varga István özvegye, Kerekes Zsuzsánna pl. „59 éves erőtelen Aggasszony”-ként kívánt 1844-ben végrendeletet tenni. Ez utóbbi példa figyelmeztethet bennünket arra: nem feltétlenül kell magas korra gondolnunk, ha a testáló „el aggott” állapotáról vagy

500