Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)

A népesség - 11. Örsi Julianna: Népélet Halason a 18. században

vásznat, 13 rőf vásznat, vékony gyolcsot, veres selyem pruszlikot, sárga tafota kötényt, tarka kartonyból való kötényt, három selyem, két tarka, egy fejér gyolcs keszkenőt, és fizetett a varratásért is. A Vincze családban is zavarok akadtak a szülőgyermek kapcsolatban. 1786-ban ifjú Vintze Pál előadja, hogy „édes Atyám irántam kimondhatatlan és el viselhetetlen keménysége miatt Szolgálatra állottam ... /történt ez azon okból:/ midőn tavaly esztendőben az ő kegyelme hasznára mnindenféle gabonáját Szénáját egy szóval bé takarítottam, és mint hűséges jó szófogadó fiú legkisebbekhez is szavát meg nem vetvén, de bizonyos emberétől még Tajói pusztán lévő Szállására ki üzent ő Kegyelme édes Atyától nem várt, ’s reménytelen üzenettel, hogy csak takarodnék, ’s mennék el és soha színe eleiben legkivált Házához se mennék.” Másként adja elő ezt az atyja: „nem tudom mi kereseti légyen rajtam, ha jó fiú volna nem kívánhatná öregségemre meg koppasztani és nehezen meg tartót s felnevelt vagyonkámból kipusztitani, méltában kereskedhetném én a jó fiún holot mint jó Atya gyermekit nagy keservesen emberi korra neveltem, s midőn már haszon tévő let volna négy ízben el hagyot mindenkor a legjób dolognak idején, én ugyan soha magamtól el nem űztem hanem nem akart mellettem szenvedni ... az édes jó fiam engem nem kívánhat öregségemre koldussá tenni, de hajó volna, tartozna öregségemben gyámolítani... különben is a jó fiamnak vagyon még három testvérje szárnyom alatt azoknak sem meczhetem meg a’ torkokat azért az édes gyermekem tsak dolgozgasson, s keressen és ád az Isten Nékije is.”26

A szülő a gyermekről, a gyermek a szüleiről kell, hogy gondoskodjon. Ezt a kettős viszonyt így fogalmazza meg Banga István és Susánna: „A természet és Országunk Törvénnyé Szerént vala mint az Atya a’ fiúnak, a’ Fiú viszont az Atyának keresni köteles ...”27

A halasi embert keresztény neveltetése, a körülötte levő példák is arra ösztönzik, hogy felnőtt kora elérésekor családot alapítson. A párválasztást megelőzi a férfi és női szerepek megtanulása (főleg a munkafolyamatok elsajátítása), a felnőtt társadalomba való beilleszkedés (a család társadalmi helyzetének megfelelő iskoláztatás, baráti kör kialakítása, nemek közötti ismerkedés, a város közösségi szabályainak, erkölcsi normáinak elsajátítása stb.) előkészítése.

Az udvarlás módjáról nemigen szólnak híradások. Mindössze a teherbe esett leányok vallatásánál faggatják a megtévedt fiatalokat, hogy hol történt az eset, hogy ígért-e a fiú a leánynak házasságot. 1744-ben a 17 esztendős, Mányról (Fehér megye) származott, kálvinista szolgálólány Bori Ersók elmondta, hogy Balog Jánossal, „ki akkor szakadott a Gazdám házához úgy esmerkettünk megh edgy házban lakván .... biztatott, hogy Házastársul el vészén...” A 29 éves kecskeméti származású legény ezt tagadja: „Nem bisztattam, hanem megh vallom, hogy edgy Selem keszkenyűt ígértem, de nem adtam.” Azt mondja, hogy nem veszi el a lányt, mert nem szereti: „eő járt utánnam, mint a koslató kutya.”28 1757-ben két fiatalt ugyancsak paráznaság miatt vallatnak. Szőke Jakab (irsai eredetű, Kecskeméten majd Halason juhászbuj- tár) mondja: „Feleséges nem vagyok, most járok jegyben”. Ilai Erzsébettől (aki Úszódról a Sárközbe, Paksra, majd Halasra került, aztán Kiskőrösön, majd ismét Halason szolgált) kérdezik: „Szőke Jakab Mátkáddal hol tartottatok kézfogást? A válasz: Papp Gergely Uram Juhászának Angyal nevűnek házában Gonosz és Fekszi nevű juhászok előtt ment véghez kézfogásunk mintegy három héttel ezelőtt.29 ... Az igaz, hogy edgyütt hevertünk nappal, de semmi gonoszt nem cselekedtünk hanem én

442