Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A népesség - 10. Bárth János: A halasi határperek történeti-néprajzi tanulságai
éves kecskeméti tanú vallotta, ugyancsak 1657-ben: „Az Halasiaktul hallottam, hogy Kalapár nevű Puszta hely, nem Halassy Földhöz való, az Báttyám Göböly Marháitis őrzettem rajta és akkor Ház helyeketis láttam az Kiss-Telekén. ”85 A telek, vagyis a pusztán hagyott régi faluhely szerepét valamely terület pusztajellegének megítélésében talán legkifejezőbben az 1735. évi csöngödi eset tükrözi. Csöngőd, Csönged, Csöngéd nem azonos a 20. században faluvá formálódott Csengőddel, mégha átmenetileg, rövid ideig a kiskőrösiek bérelték is. A középkori eredetű keceli határ és az Őrjeg mocsara között húzódó földet, illetve a Polgárdi és Dömötör közé ékelődő területet nevezték a 18. században Csöngődnek. Miután a terület a keceli határ része lett, a Csöngőd név lassan kiszorult a használatból. Az őrjegi ősi átkelőhelyről ráhúzódott a kelet felé terjeszkedő Vádé helynév.86 1735- ben, amikor jórészt halasi tanúk megszólaltatásával megpróbálták tisztázni az érseki birtokok közé ékelődött magánföldesúri Polgárdi puszta határait, nyilvánvalóan szóba kerültek a Csöngőd felé húzódó határvonal fontosabb pontjai is. Az egyik tanú idézte hajdani gazdáját, Stim János urat, aki Polgárdit nagyobbítandó, Csöngődét kisebbítendő így tanítgatta Polgárdin legeltető gulyását: „...Szabadon járhat egész az Oregik (Őrjegig), semmit se féljen, mert az eöregh szélét hogy Csöngödi földnek tarty ák a' csak fogás, mert sehol sincsen telekje... ”87 Más szóval: ne törődjön a Csöngödöt emlegetőkkel, hiszen Csöngőd nem is igazi puszta, mivel telekje sincs. A Halas és Jankovác közti határper egyik helyzetjelentésében, ahol arról van szó, hogy 1762. júl. 3-án 15 lóháton vármegyéző jankai férfi bántalmazott egy halasi gulyást a vitatott fehértói területen, szerepel a fehértói Templom hely földrajzi név.88 Kovács György térképész gondosan megrajzolt 1757. évi fehértói térképén látható is egy Templom hely feliratú, fekete téglalap alakú jel a fehértói tó déli végénél a Sárközi út mellett.89 Nyilvánvaló, hogy azon a helyen állt valaha a középkori Fehértó falu temploma. Az ivánkai perben többször szerepelt a Várhely földrajzi név. A halasiak úgy tartották, hogy a Fehértó puszta déli végén található Várhely fehértói, vagyis halasi föld. Ezzel szemben az ellenfél azt igyekezett bizonyítani, kevés sikerrel, hogy a Várhely Ivánkához tartozik, mivel, valaha ott állt az ivánkai templom.90 1734-ben Hódmezővásárhely bírái előtt vallotta halasi emlékeit idézve Tóth János 54 éves vásárhelyi lakos: „Gyermekségétülfogva hallotta, 's látta, 's tudgya hogy Várhelyi földet Halasiak szántották, úgy mint Fejértóhoz tartozót, a mint hogy mindenkor Fejértói Várhelynek hallotta lenni, és azon túl Ivánkai Puszta felől két három düllő földetis szántottak N: Halas Várossá Lakossal mint Fejértóhoz tartozó főiedet... ”91 A Várhelyről másképpen vélekedtek azok a rác tanúk, akik 1762-ben azokra a régi időkre emlékeztek, amikor még a rác Mélykút lakói használták Ivánkát. Josephus Patacsics 70 éves katymári lakos a következőképpen nyilatkozott: „...a melly sánczok mostan Várhelynek neveztetnek, Mélkútiak Ráczok lévén, mindégh Ivanszka Kiissza, úgy mint Ivánkai Templomnak nevezték ...hallotta, hogy 412
