Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A népesség - 10. Bárth János: A halasi határperek történeti-néprajzi tanulságai
A magyar népesedéstörténeti irodalomban többször szó esett arról, hogy a korán, vagyis a 18. század első negyedében települt magyarországi német falvak néhány évtized alatt népességkibocsájtó helyekké váltak, és adtak népességet a később települt bácskai német falvaknak.57 Talán kevesebb szó esett az irodalomban arról, hogy a korán települt alföldi szlovák falvak is adtak népességet a délebbre fekvő, később települt szlovák helységeknek. A halasi határperek tanúvallomásai kiváló adatokat szolgáltatnak az 1718-ban újjátelepült Kiskőrös szlovák népességkibocsájtó szerepéről. A közép-bácskai Bajsa és a dél-bácskai Kulpin, bár a 20. század elején vegyes nemzetiségű falunak számított jelentős szlováksággal is rendelkezett. A dél-bácskai Petrovác vagy Petrőc pedig sok ezer öntudatos szlovák lakosával a 20. század végén is a vajdasági szlovákság szellemi „fővárosának” tekinthető. Ennek a Bajsának, Kulpinnak és Petrovácnak adott Kiskőrös is szlovák népességet a 18. század közepén. Pusztabirtoklás és pusztaárendálás Halasi árendátorok Halas határán kívül A 18. századi határperek vallomásaiban gyakran találkozhatunk a módosabb halasi gazdák pusztabérlő tevékenységének emlékeivel. Bármilyen óriási is volt a pusztákkal növelt halasi határ, mindig akadtak olyan gazdák, akik igyekeztek Halashoz nem tartozó külső pusztákat bérelni. Az efféle árendált pusztákat állattartásra, földművelésre, ritkábban favágásra is használták. A 18. század első felében az áren- dadíjak fölöttébb alacsonyak voltak. A halasi gazdák pusztaárendáló kedvét valószínűleg az a körülmény is serkentette, hogy bérleteik révén olyan birtokokhoz jutottak, amelyek kívül estek a mezővárosi közösség egészének gazdasági érdekkörén és nem tartoztak a mezővárosi önkormányzat közvetlen gazdaságszervező tevékenységének hatóterületéhez. A távoli bérelt pusztákon a halasi nagygazda olyan jellegű és olyan méretű gazdasági tevékenységet folytathatott, amely otthon, halasi területen bizonyára sértette volna a kisgazdák sokaságát magába foglaló halasi mezővárosi közösség érdekeit. A viszályok elkerülése, a nagyban folytatott gazdálkodás biztonsága és nyugalma megérte a távolság okozta fáradságot. A pusztát árendáló nagygazda a halasi kommunitás által számára osztott szántóföldön és réten kívül további szántóföldhöz és réthez juthatott. A különleges legeltetést igénylő, nagy létszámú magánbirtoklású göbölycsordák a közlegelőnek számító halasi legelőkről jobbára mindig bérelt pusztákra szorultak. A határperek vallomásaiban meglehetősen összemosódnak a magánbérletek és a közösségi bérletek. A tanú, aki valaha Péter István szolgája volt, akkor is Harka árendátorának nevezte Péter Istvánt, ha a jeles nagygazda nem egyedül bérelte a pusztát, hanem 2—3 gazdatársával közösen árendálta azt. Ezért a kutatónak óvatosan kell kezelnie a vallomások árendálással kapcsolatos részleteit. 404
