Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)

GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 5. Szakál Aurél: Kiskunhalasi céhek a 18-19. században

Jánoshalma, Baja, Topolya, Ada, stb.)5 Kiskunhalason a 18. század második felétől 1872-ig - amikor a szabad iparűzés törvénybe iktatásával a céheket feloszlatták - összesen hét céh létezett.

Takács céh

A takács fonalból szőtt vászon készítésével foglalkozó mester.6

A takács céh nagy szerepet játszott Halas város közéletében a mesterek nagy száma miatt. Az 1760-70-es évekből ismerünk néhány takácsmestert, a régi takácsmesterek közül a következők neve maradt fenn: Budai István (1769), Szabó Pál (1770), Bóka János, Polgárdi Péter, Sziládi János (1774), Megyeri Pál (1775).7

A halasi takács céh keletkezése az 1760-as, 1770-es évekre tehető, mivel a takács céh egyik pecsétje is erre az időszakra keltezhető. Ez a céhek megszűnése után, 1883-ban a gimnázium régiségtárába került. Az akkori leírás szövege a következő: „Fára erősített pecsétnyomó festéknyomásra használás végett cifrázott körszéllel, közepén egy hal ennek két oldalán a takácsok jelvénye a vetélő. Körirata: K. K. HALAS. V: B: TAKÁTS. C: P:” (KISKUNHALAS VÁROSI BECSÜLETES TAKÁCS CÉH PECSÉTJE)8 Ez az elrendezés az 1693-as várospecsét rokon vonásait mutatja. Azon egy nagyobb hal mellett két kisebb halat ábrázoltak. Halas városa 1753-ig használta a régi pecsétet, az új városi pecséten a kiskun vitéz állt, alatta há1. Takács a 18. században. Comenius 1788 és 1798 LV. kép alapján

194