Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
ESEMÉNY- ÉS IGAZGATÁSTÖRTÉNET - 2. Ö. Kovács József-Szeitert Gábor: Halas 1848-1849-ben
is rendelkezett. Április 13-án érkezett Halasra Illésy János rendelete, amely a toborzás április 15-i megkezdésére utasított. Az újoncokat egyelőre csak a lovassághoz kívánták beosztani.205 Május 4-én kelt a Hadügyminisztérium rendelete, amely szerint a Jászkun kerületeknek 746 újoncot kell kiállítaniuk: Halasnak 12 898 lakosa után 54 újoncot.206 Segesváry Ferenc főjegyző május 25-i tudósítása szerint a város 46 újoncot adott át Szegeden. Május 31-én pedig Elek Ferenc őrnagynak adtak át 12 újoncot Kecskeméten. Halas tehát a kért 54 újonc helyett 58 újoncot állított ki 1849 tavaszán.207 Május folyamán Batthyány Kázmér rendeletére 167 főt soroztak be a mozgó védseregbe is.208 A honvédújoncozás közepette, május 17-én hirdették ki a Függetlenségi Nyilatkozatot, amelyre „a városház terén az egész lakosság előtt, öröm rivalgás és taraczk ropogások kíséretében” került sor.209 A honvédelmi kiadások, az újonctoborzások természetesen anyagi áldozatot is követeltek a várostól. Egy 1849. július 20-án tartott beszámoló szerint „a major- kodási pénztár adóssága, ide számítva a régi 8 ezer vftot is, összesen 44 500 vftra rúg fel, és ez ideig 26 000 vft uj adóssággal van megterhelve.”210 A pénzügyi gondokat nemcsak a megnövekedett kiadások, hanem az egyes bevételi forrásoknak a kiesése is növelte. Ilyen volt a bor- és a húsmérés jogának kiterjesztése az adófizető lakosságra. Ezt a veszteséget azonban a város adókivetés útján kívánta pótolni.211 1849. február 5-én a képviselőtestület a pénztár ilyen irányú veszteségét 8 000 forintban állapította meg. A polgároktól ezen összeget kívánták behajtani, mégpedig birtokarányos kivetés útján.212 Másnap azonban már arra hívták fel a figyelmet a város vezetői, hogy a kívánt összeget a polgárság nem lesz képes befizetni, mivel „semminek sincs kelendősége, különösen pedig a marha ára, melyből most lehetne pénzelni, szinte felényire, mint volt le esett.” Ezért az OHB-hoz, pontosabban magához Kossuthoz fordult a város, hogy egy 12000 forintos kölcsönhöz juthassanak. Egyszersmind Halas országgyűlési képviselőjét is felkérték arra, hogy a kölcsön ügyét képviselje Kossuth előtt.213 A kölcsön ügyében eljárni igyekvő ifj. Gózon Imre február 13-án levelében a következőképpen tájékoztatta a várost: „A képviselő gyűlésnek fojó hó 6-káról költ, csekély személyemnek meg becsülhetlen bizalmat tanúsító levelét ma vettem kezemhez, s azonnal és rögtön sieték honvédelmi bizottmányi elnök Kossuth Lajoshoz, kérésökhöz kérelmemmel mielőbb járulhatni, azonban már elkéstem, mert a tegnap estve kezeihez érkezett fojamodásra, mi előtt ma a látogatásokat elfogadta volna, s így mi előtt még nékem is, a hozzám intézett sorokról tudomásom lehetett volna, a kért 12 ezer pengő forint kölcsön ki adatása eránt, az utalványt s írásbeli rendeletet ki adta...”214 Ezen tudósítás csak február 20-án érkezett Halasra, így február 18-án a képviselőtestület a szegedi sóhivatalhoz fordult, hogy „városunk által eddig teljesített, de meg nem térített, s jövendőben adandó álladalmi szolgálatok fejében” a pénztárnak utalványozzon 10-12000 forintot. A kérést Berki János vitte Szegedre.215 Két nap múlva megérkezett ííj. Gózon Imre már idézett levele. A 89
