Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
ESEMÉNY- ÉS IGAZGATÁSTÖRTÉNET - 2. Ö. Kovács József-Szeitert Gábor: Halas 1848-1849-ben
Népfelkelés 1848 őszén Halason a végéhez közeledtek az önkéntes nemzetőrség szervezéséhez kapcsolódó tennivalók, amikor Jellasics támadása további védelmi intézkedések megtételére kényszerítették az ország vezetését. Ilyen volt a honvéd újoncozás beindítása, valamint a népfelkelés elrendelése a Dunántúlon, majd a Duna-Tisza közén. Jellasics szeptember 11-én lépte át a Drávát és a Balaton déli partján nyomult előre. Ez felvetette annak lehetőségét, hogy a horvátok átlépik a Duna-vonalát és a Duna- Tisza közén előrenyomulva közelítik meg Pestet. Batthyány Lajos miniszterelnök a Duna-vonal védelmét a Délvidékről várt csapaterősítésekre kívánta bízni. Szeptember 21 -én azonban sor került Szenttamás - immár harmadik - sikertelen ostromára, így erről a hadszíntérről nem lehetett katonaságot elvonni. Mivel jelentős erők nem álltak a miniszterelnök rendelkezésére, szeptember 23-án elrendelte a Duna bal parti népfelkelést, meghagyva Pest vármegye és a Jászkun kerület részére, hogy „a felkelendő lakosság a Duna mentében összeseregelvén, az ellenség átkeltét mindenképen gátolni ügyekezzék.”68 (Ekkor kerültek a jászkun önkéntes nemzetőrök a Csepel- szigetre, hogy egy esetleges horvát átkelési kísérlettel szemben fedezzék Pestet.) Szentkirályi Móric jászkun főkapitány szeptember 23-án adta ki a népfelkelésre szólító felhívását, valamint egy körlevelet, amelyben a népfelkelés módozatairól rendelkezett. Körlevelében főleg lovasok kiállítását sürgette, mert mint megfogalmazta: „legsikeressebben lovasság alkalmazható, mert egy helyről a másikra gyorsan haladhat, de különösen a fenforgó esetben azért is, mert Jellasicsnak vagy éppen semmi, vagy éppen kevés lovassága van.” A főkapitány a kerületek lovasságát Lacházán kívánta összpontosítani. A népfelkelő gyalogságról a következőképpen rendelkezett: „A népfelkelő gyalogság helyben marad, és további rendeletig akként áll készen, hogy bár nem egészen is, legalább csapatonként lehető leggyorsabban a határ azon részére vonulhasson mely részen jelenléte leghasznosabb lesz.”69 Halason a képviselőgyülés tárgyalta meg a népfelkelés elrendeléséből adódó teendőket. Elhatározták egy másnapi népgyülés összehívását, amelyen a polgárokat az általános népfelkelésre kell buzdítani. A pontosabb információszerzés érdekében Bajára és Kunszentmiklósra 2-2 halasi polgár kiküldését határozták el, azon célból „hogy járjanak voltaképpen végére, merre szándékozik valósággal Jellasics a Dunának balpartjára áttörni, hogy így telhető erőnknek használatát a szükséget látó résznek segítségére küldhessük.” Bajára Zseni Imrét és Buda Pétert, Kunszentmiklósra pedig Szekér Józsefet és Csorba Zsigmondot küldeték ki. A horvátok nem kísérelték meg az átkelést a Dunán, így a kiküldöttek néhány nap elteltével megnyugtató hírekkel térhettek haza Halasra.70 Ugyanekkor Balajthy Vendel kiskun kerületi kapitány is levelet írt, amelyben arra hívta fel a halasiak figyelmét, hogy az alvidéki szerb felkelés közelebb esik és jobban fenyegeti a várost, mint a horvát támadás. A Dunához vonulást egyenlőre nem látta célszerűnek a kiskun kapitány.71 Halas 73
