Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
ESEMÉNY- ÉS IGAZGATÁSTÖRTÉNET - 2. Ö. Kovács József-Szeitert Gábor: Halas 1848-1849-ben
„meghatározott jutalom nélkül minden erőnk megfeszítése mellett sem fogunk annyival inkább illy rövid alatt, és 176 számmal önkénteseket találni.” Ezért a város pénztárából minden önkéntesnek egy évre 100 váltó forintot ajánlott meg a képviselőtestület. Ebből az összegből „tüstént ki fog adatni foglalóul 12 frt 30 kor. elinduláskor kiadatik mindenkinek 37 frt 30 kor., az év végével pedig 50 vfrt és ez így fog folytonosan menni. ... Nagyobb ösztönszerzés végett az iijúságnak tudtára adatni rendeltetik még az is, hogy ha a háborúnak egykét hónap alatt vége szakadna is, a megígért jutalom csalhatatlanul megadatik.” Mivel a miniszterelnöki rendeletben az önkéntesek szolgálati idejének meghatározása bizonytalan volt („míg a harcz tart, vagy a haza szolgálatukat igényleni fogja”), a képviselőtestület úgy határozott, hogy három évnél hosszabb szolgálatra nem kell vállalkozniuk a jelentkezőknek. Az önkéntesek kiállításához szükséges mintegy 30 000 forintot, az egész lakosságra birtok és adó arányban „mint rendkívüli segedelem” kívánták kivetni. Az összeg beszedését és kezelését ifj. Szentpéteri Imrére és Szentpéteri Gergelyre bízta a képviselő- testület. Az újoncok félfogadása Berki Jánosra hárult, Tegzes Imre jegyző, Bikády Benedek tanácsnok, Józsa István, Spüller Károly és Vas András képviselők segítségével. Az azonnal megkezdendő toborzás során a város vezetősége nem kivánt „sem nemzetőri qualificatióra, sem test magasságra szorosan tekinteni, hanem csak az alkalmas test magasságra.” Az első önkéntes a város vezetőségéből került ki, ugyanis „Bikádi Benedek tanácsnok felálván a gyűlésben, élőszóval kijelentette, hogy ő a haza szolgálatjára felajánlja magát.” A lelkes tanácsnoknak egyetlen kikötése volt csak, miszerint a századok végső megalakulása és kioktatása után hadnagy kívánt lenni.52 Az első jelentkezést hamarosan továbbiak követték és augusztus 27- re már 80 főre nőtt az önkéntesek száma.53 Miután a miniszterelnök a Délvidéken lévő 2 500 jászkun nemzetőr helyett egy kisebb, de jól felszerelt alakulatot kívánt, a Jászkun kerület vezetősége 500 főnyi önkéntes nemzetőr kiállítását határozta el.54 így Kiskunhalasnak 176 nemzetőr helyett csupán 35 önkéntest kellett kiállítania. A kiállítás költségei 30000 forintról 7 500 forintra csökkentek. Az önkénteseket szeptember 5-ig kellett Dorozsmára szállítani.55 Kiskunhalas önkéntesei a következő személyek voltak:56 Árvái Ferencz Csillag Károly Garbai Imre Balog János Dancsó József Győré János Bodicsi Pál Farkas István Korda Imre Böriczi István Figura Lajos Kovács V. György Csicsvai András Füle Antal Lampli József László István Sajtos Imre Vásárhelyi Sándor Nagy m. József Sajtos István Varga cs. Imre Nagy ty. János Spánik cs. József Varga Mihály Német Péter Spánik cs. Pál Vajda Péter Nyári József Szabó r. István Vincze József Rekett János Szalai Sándor Volek László dobos Révész István Váczi György 70
