Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
ESEMÉNY- ÉS IGAZGATÁSTÖRTÉNET - 2. Ö. Kovács József-Szeitert Gábor: Halas 1848-1849-ben
Április - a törvények szelleme Az április 9-i népgyűlésen - „miután ezek szerint a lakosság a városi szolgáltatási teher alól felmentetett” - Révész György emelkedett szólásra és indítványozta, hogy a „polgárok”, akik bizonyos teherváltságot fizetnek, adójának egy részét méltányossági alapon töröljék el. Itt a javaslatot lelkesedéssel fogadták, nem úgy a városi tanácson. Noha általánosságban a tanácsbeliek is egyetérthettek az április 9-i indítványokkal s kezet nyújtottak „ez átalakulási korszakban minden üdvös eszme és célszerű javításoknak a megvalósítására”, a gyakorlatban azonban nem támogatták az általuk elhamarkodottnak ítélt gondolatokat. A tanács és a választmány között ki- sebb-nagyobb viták voltak, amelyek azután természetesen valamiféle kompromisz- szumban, a törvények hatályba lépését megváró közös álláspontban oldódtak fel.12 A tanács, mivel a fennálló helyzetért akkor még felelősnek érezte magát, a népgyűlési határozatokkal szembeni nézeteit nem késlekedett megfogalmazni. Akadt olyan indítvány is, amellyel egyetértettek, így például helyeselték a város cselekvő és szenvedő adósságainak összeírását, s azt Sipos Sándorra bízták. Nem kifogásolták a szántóföldek bérbeadását sem, ám a kaszálók pénzért való kiosztását - az esedékes katonai beszállásolás miatt - ellenezték. S egyébként is kétségesnek tartották a pénzbeli kiárusítást: „főleg midőn, szénavevéshez pénz kell, mi nincs, s a lakosság adójával most is hátra van...” Ellenjavallataiknak még egy sarkalatos pontja volt, amely éppen az egyik legégetőbb kérdést, a közszolgálatok alóli felmentést tárgyalta. Aggodalmuknak oka az volt, hogy ennek esetleges megvalósítása után nem látták biztosítottnak a kincstári és egyéb fuvaroztatások zavartalan lebonyolítását.13 Az április 20-án kelt belügyminiszteri rendelet után bizonyos kételyek eloszlottak, és Kiskunhalason is az áprilisi törvények szellemében kellett cselekedni. A belügyminiszter a XXIII. tc-re hivatkozva elrendelte, hogy hívjanak össze nyilvános közgyűlést, ahol az eddigi tanács és a „választott polgárság” fog tanácskozási joggal rendelkezni. Feladata volt e gyűlésnek az elnökválasztás, illetve a választási előkészületek - a város választókerületenkénti felosztásának - megszervezése, valamint egy „középponti küldöttség” megválasztása is.14 Ismételten „nagyszámú nép” részvételével került sor - Gózon Imre főbíró elnöklete mellett - április 27-én a városház udvarán a Jászkun kerületi közgyűlésre küldendő képviselők megválasztására: „hosszabb vitatkozás után... határozattá lön”, hogy hat egyént választanak. Szavazás útján a következő személyekre voksoltak a halasiak: Segesváry Ferenc, Péter Antal, ifj. Szuper József, ifj. Gózon Imre, Pap Richárd, Révész György. Nem látták el őket határozott követutasítással „csupán e város és lakosai jóléte felett, az előadandó körülményekhez képest teendő hű eljárás bízatván reájok.”15 Más, régión belüli települések kívánalmait, sőt, a pesti 12 pont54