Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A népesség - Gszelmann Ádám: 14. Kiskunhalas iskolái (1664-1848)
1822-ben bevezették a német nyelv oktatását, napi egy órában. A professzor segítőinek, a correctoroknak vizsgát kellett tenniük német grammatikából. A taníttatás költségeit az egyház vállalta.76 A középfokú iskola vezetését 1806-tól professzorokra bízták. Ők amellett, hogy vezették az iskolát, az egyik csoportot tanították is. 1848-ig a professzori munkakört betöltők lelkészek voltak. Fő feladatuk az iskola vezetése volt, csak ritkán kötelezték őket egyéb egyházi szolgálatra. Számukra külön lakóház épült. A gimnázium épületével szemben állt a professzori ház. Jövedelmük lényegesen magasabb volt a többi tanítóénál. Összehasonlításul: Az 1836-ban profeszszomak megválasztott Kovács Pál tiszteletes évente 500 forintot, 60 véka búzát kapott, és Balotán, vagy más földeken 10 hold területet, vagy a sziget használatát. Fűtéshez „igazi hat ökrü szekér szalma” és 3 öl puhafa volt az évi járandósága. A professzori házban szállást is kapott, melyben 2 lakószoba, konyha, kamra és pince, az épület végében ólak és istálló volt.77 Báthki Károly tanítót 1842-ben alkalmazták a kisebb lányok osztályában. Fizetésül 150 forintot, őrlésre 8 forintot, 40 véka búzát, 2 öl puha tűzifát kapott évente. Ezen felül elfogadhatott mindent a szülőktől, amit azok önként adtak. Lakást is kapott, melyben 2 szoba, konyha és kamra volt.78 1848-ig kialakult egy egymásra épülő, a népoktatás céljait is szolgáló iskolaioktatási szerkezet. A hároméves nemzeti iskola a fiúknak, a kétéves képzés a lányoknak nyújtott alapszintű ismereteket. A hat évfolyamos gimnázium nemcsak a helybeli, hanem a várostól távolabb lakók számára is biztosított az ország más középfokú intézményeivel megegyező szintű műveltséget, mely tudás birtokában tovább is tudtak tanulni. A RÓMAI KATOLIKUS ELEMI ISKOLA Az 1745-ben Mária Terézia engedélyével végbement redempció eredményeként a város lakossága visszanyerte korábbi szabadságát és kiváltságait. A redempciós összeget kifizetők hatalmas puszták birtokosaivá váltak. A már korábban is birtokolt területekkel Halas határa 112000 holdra nőtt, melynek nagy részét több mint 100 évig közösen használták, elsősorban legelőként. A redempciót követően megnőtt a betelepülők száma. Nagyobb részük katolikus volt. A város református többségű vezetése a más vallásúak ház- és birtokszerzését gátolta. Végleges letelepedésre az engedélyt nem kapták meg, földet, házat nem vásárolhattak. A redemptus gazdáknál csikósként, gulyásként, cselédként dolgoztak. A kiskunmajsai plébános által készített kimutatás szerint 1759-ben 300 katolikus élt a városban. Eszterházy Károly váci püspök kérte a tanácsot, hogy a városban élő katolikusok gyermekeinek iskoláztatásáról gondoskodjon. Tari István főbíró rábírta a halasi gazdákat, hogy katolikus alkalmazottaikat bocsássák el. 1761-ben a kato533
