Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A népesség - 11. Örsi Julianna: Népélet Halason a 18. században
egy-egy házhoz fonni téli estéken, miközben kicserélik híreiket, értékelik, sőt ellenőrzik egy-egy nő viselkedését. Különösen szem előtt tartják azokat a nőket, akik este valamelyik akolba mennek. A házastársi hűség megszegésének és a paráználkodásnak a színhelyei lehetnek ugyanis ezek. Valószínűleg a legények esti tartózkodási helyei az akiok. Ők bizonyára ott is alszanak. A legények, a szolgák, béresek gondozzák az állatokat. A férfiak idejük legnagyobb részét a határban töltik. A szálláson vagy a szőlőben tevékenykednek. r Elet a pusztán Míg a nőket az utcán, a beltelken éri a legtöbb inzultus, a férfiakat a kocsmában. A férfiak a határban tartózkodnak legtöbbet, munkájuk odaköti őket. A szolga megrakja a szekeret, behordja a takarmányt. Mivel a halasi gazdák mobilizálható tőkéje az állatvagyonuk, így arra különösen nagy gondjuk volt. Az állatok őrzését pásztorokra bízták. Amennyiben állatkár érte a gazdát, felelősségre vonta a bujtárt vagy éppen a számadót. Leggyakrabban a bojtárok vallatásával igyekszik a magistrátus kideríteni, hogy ki lopta el az állatot, vagy ki vagy mi okozta vesztét. Anélkül, hogy a gazdálkodást vagy a pásztorkodást mint munkafolyamatot részletesen bemutatnánk, csak arra vállalkozunk, hogy érzékeltessük röviden a pusztai életet.127 A gyakran más tájakról a halasi határba kerülő pásztorok egymás között adják- veszik a lopott állatot, vagy éppen levágják. 1762-ben Vas János Uram Gulyássá Kömye Jánosra rávall a bojtára. A jankováci gulyáról odatévedt tehénnek a borját szép kövérnek látván a gulyás azt mondta: „meg kellene enni ezt az jó Borjút”. Másik alkalommal egy odatévedt meddő tehén szarvára „kötelet vetvén megfogta”, és odaadta a bojtároknak, de azok elengedték. Harmadszor „Boné István Uram tavali Borját elbillegezte, jegyezte”. Negyedszer egy bitang borjút felfogott és Pernye nevű fejős Juhásznak „egy pár fejér ruhájért eladta.”128 „Szilágyi István Uram kanássza Téglás György Tari István és Péter Mihály Uraimék Kanásszaival sertéssét mintegy három esztendőst tolvajul le vágván megették...” „Az fejős és nyáj juhászok az Telkekben, őszi és tavaszi vetésekben a Juhokkal keserves és elszenved- hetetlen károkat szántszándékkal tésznek...” „Szalma György Tót János lakosunk fejős juhásza vádoltatott Gazdái által hogy az Juhokrul harangokat lopott el...” „Hodos András ... télen Egyed István Uramnak szalmázója lévén egy Tavali Tinó borjúját szórtén el vesztette...”129 Gyakran megesett, hogy a pásztorok a juhhúst elfogyasztották, a bőréből bundát készíttettek. 1760-ban a nógrád megyei Nagytapolcsányból származó Szűcs, alias Gonosz Tompa Istvántól kérdezték a halasi bírák: „Hány bundát vartál a’ Télen, hol és kiknek vártád?” A válasz rá: „Tompa Pistának edgyet Antal János Csikossának Bikádinak egyet Gulyássának is egyet Ferencznek, Kanászának is edgyet Göbö462
