Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A népesség - 11. Örsi Julianna: Népélet Halason a 18. században
Dísze és oszlopa fog lenni.” A szülői akaratnak ellentmondó, himlőhelyes, fél- szemü, de tanult fiuknak jó állást remél az apa egy távoli megyében, ahová hívják és ígérik „Emberré teszik”, azaz biztos állás, megélhetés vár rá. Érdemes arra is figyelni, hogyan tekint vissza a krónikaíró az apjára: „Istenfélő, vallását szerető, s gyakorló, jó lelkű, Igazságszerető, a másét nem kívánó Ember volt, a mint hogy Symbóluma is e volt: A’ másét ne kívánd, és ne bántsd; de a magadét se engedd másnak. Középtermetű, nem kövér, de díszes teli Testű barna, inkább sárgás, mint piros ábrázatú, hirtelen haragú, különben vidám, barátságos, Emberséget gyakorlani szerető, amind akarattyára, állapottyára nézve magát igen tisztességesen viselő ember volt.” A női ideál egészen más volt. Itt a jó erkölcs, a takarékosság, a jó természet, a szerénység, a vallásosság sokat nyomott a latba. Édesanyjára így emlékezik Péter Ferenc: „egy isten és Vallás eránt buzgó Asszony volt... Az Ekklésia szegényeire ki tettsző nagy gondja volt. Igen egészséges, kövér, piros asszony volt. ... Fedhetetlen tiszta életű, gyermekeit nagyon szerette. Akárkinek hibáját is szemében sem titkoló, keresni, s gyűjteni tudó, nagy Gazdaasszony volt.” Máskor ilyen megfogalmazásokat találunk a leányokra, fiatalasszonyokra: „kicsiny, de szorgalmatos és tüzes gazdasszony”, „mind szépségére, mind jó erköltségre s nevelésére való nézve jeles leány”, „egy igen deli termetű, fehér piros és bátor asszony volt, leánytestvéreik között a legformásabb”, „jó és takarékos felesége lévén”, „házasságbeli bajokkal, szegénységgel sokat kellett néki küzködni, mint jó keresztyén okosan tudta szenvedni, titkolni”, „helybeli lakos, igen becsületes, jó természetű s szorgalmatos, azonban szép asszony, sajnálni lehet, hogy iljú létekre számos gyermekeik van, vagyonnyok kevés.” A 19. század elején már nemcsak a fiúkat taníttatták, de a lányokat is igyekeztek „kipalléroztatni vallás, geográfia természet história, német, francia nyelv, kötés, varrás és más asszonyi tudományok, nagyvárosi szokások” tekintetében. Párválasztás Úgy tűnik, hogy az udvarlás és a párválasztás nem mindig kapcsolható össze. A komendálásnak sokkal nagyobb szerep jutott, mint az érzelmeknek. Főleg a szülők törekedtek arra, hogy gyermeküknek megfelelő partnert találjanak. Ebben a rokonság és az ismerősök is segítettek. Péter Ferenc számára a bátyja nézett ki egy lányt „Történt azonban ezen leányunknak örökös szerencsétlenségére, nékünk pedig holtig való szomorúságunkra, hogy 1804-ben 8-ber elején Balhásról Szőke László ezen szerencsétlen Gyermekünk megnézésére az Attya Testvérével Néhai Mészöl János- né Szőke Anna NagyAsszonnyal idejött, és nékie, a’ mint azután a’ történetek megmutatták, talán nem annyira a’ Leányunk, mint az utána reményhető Successió (öröklés)! meg tetszett.... Leányunkat 1804-ben magának jövendőbeli Házastársnak meg kérvén, minthogy mi őket soha nem esmertük, én mindenfelé, valamerre tsak 445
