Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)

A népesség - 11. Örsi Julianna: Népélet Halason a 18. században

gomról, s többekrül is ...” Ha az apa már nem él, vagy esetleg magatehetetlen, akkor gyakorlatilag a legidősebb fiú veszi át a család és a gazdaság irányítását. Főbíró Péter Ferenc halálával az anya egyedül nevelte 6 gyermekét úgy, hogy a legidősebb szinte családfőként parancsolt a testvéreinek. A legkisebb - tanulmányokat foly­tatván Pápán, Pesten - vagyona felett rendelkezik, sőt abbahagyatja vele a tanul­mányait és szorgalmazza a mielőbbi házasságkötését az általa kiszemelt leánnyal. Rövid időn belül aztán válakozásra kerül a sor itt is, de a vagyonmegosztás az öregebb akarata szerint történik.2 A jogi végzettséget szerzett iijú Péter Ferenc házassága elején még a családi gaz­daságban marad, de egy év múlva külön kenyérre megy. A szülővel vagy a testvér­rel való együttgazdálkodással kezdte a legtöbb újpár. Az együttmaradást nemcsak az apa magatartása (nem adta ki rögtön a just), de a tanács is szorgalmazta. Az önál­ló élet megkezdéséhez ugyanis nem volt elég az ember korba lépés, a családi állapot megváltoztatása, de annak gazdasági alapját is meg kellett teremteni. A tanács gon­dosan ügyelt arra, hogy csak az kapjon házhelyet, építsen házat, alakítson önálló háztartást, akinek megvan a gazdasági háttere ahhoz, hogy a város ráeső terheit (adó, közmunka, stb.) is vállalni tudja. A Berkes család házában az özveggyel egy fedél alatt lakik a vő, akinek sógora szerint nincs joga a házhoz, mivel „Berkes Mártonné az örökös, Ökördi István pedig zsellérnek találtatott. Az ügy kivizsgálása kapcsán Öreg Gyenise János Halasi Lakos mintegy 60 esztendős megesküdtetvén vallya, hogy egyebet e’ fatens nem tud, hanem 1753-ik esztendőben Ágoston István Uram fő Bíróságában Porti óját az Város házához felvivén, azon alkalmatossággal Ökördi István is jelen lévén panaszát jelentette akkori Bíró Uramnak ily formán; hogy: No Bíró Uram az Asszonyok az háztól való Portiozástól le mondottak, mit tsinállyak ki fog tőle portiózni, melyre Ágoston István Bíró Uram azt felelte volna, hogy ha már le mondottak a portiózásról, portióz bé tőle, ’s legyen a tiéd az ház, míg élsz.”3 Mivel a redemptioba a ház (telek) után is fizettek a gazdák, így az újabb házhelyet is csak számukra (utódaik számára) biztosították. 1763-ban például „Fekete Márton felesége, Takács Katalin révén számít redemptusnak, ami alapot ad arra, hogy házfundus jelöltessen ki a számára a Város Temetőjénél Modok Gergelly Uram háza végében való Tot fenék hellyén, vagy Vas János Uram Esztrengájánál, mert másutt, hogy a Házakat szorítsuk, vagy valamely Redemptus Lakosnak kert- tyét vagy Aklát foglallyuk, nem lehet.”4 Az irredemptusok építkezésének igyekez­nek gátat szabni. „Cseptsényi Molnár István Tarhos juhász Veje, ekkoráig nevezett Ipának Házánál tartózkodván, most... N/emes/ Tanács híre és engedelme nélkül maga hatalmával bátorkodott ... kama­rát építeni,... kémény helly is vagyon hagyva azon kamarán hanem házat kíván építeni; azért Minthogy maga is Cseptséni Molnár István nem Capax (képes) hogy a Város terhét visellye, s’ a Városnál is már egyszer statútumba téve volna, hogy a’ Haza fiák kárával Irredemptusoknak Ház építés nem engedtet­nek ... épülete elrontasson...”5 Egy másik fiatalembernek, Sebestyén Istvánnak, Ágoston István vejének viszont megengedik, hogy „az ipa akolyát Házhelynek adja, mivel ugyanekkor a fejértói szántó föld portiojából 40 kiálltért által adott és 1 szőllőtt” ... ezáltal tehát „az Redemptusok száma közzé recen- seáltatnék (számoltassák)” A helyi intézkedések ebben az esetben is a kerületi határoza­tok alapján történtek.6 436

Next

/
Thumbnails
Contents