Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A népesség - 10. Bárth János: A halasi határperek történeti-néprajzi tanulságai
Dézmát és más adót úgy is már töröknek adgyuk, azért semmit sem tartoznánk már adni, úgymint Arendát a' fent írtt Uraknak, csak halgatásban vették, azonban fent forgó Urak meg neheztelvén katonákat magoknak fogattak, azokat Léváról le küld- vén, a' hol csak tanáltak azon ... Pusztákon Lovakat egészlen el hajtották fel Lévára, úgy azután onnét váltották ki az Halasiak, az is úgy esett, hogy a 'javát ott tartoztatták az el maradott árendáért, a' rosszát pediglen haza bocsátották, alig nyugodtak meg ide haza, megint néki került a' Tatár egészlen el hajtotta, még a Fatens Nagy Attyát is akkor vágták le, úgy azután is egynéhány Esztendővel, hogy nem akarták, vagy is nem tehették le az Arendát a Halasiak, megint újabban katonákat küldöttek, akár melyik fent nevezett Pusztákon találtak marhákat az Halasiaknak, egészen el hajtották a' kecskeméti Homokok közé, még a' Fátensnek Nagy Attya marhája is sok oda hajtatott másokéval edgyütt, a' mellyeknek is ugyancsak ki váltásokra a'Fátensnek Öreg Nagy Annya egy Testvérével edgyütt két Halasi Tanácsiul rendeltetett Esküit Emberekkel legalább tizennyolc száz forintokat vittenek, de azon kívül még Kecskeméten is kilencz százat kértenek fel hozzá, ...úgy fizették ki az árendát... ”.95 A Felföldön élő földesurak számára a sok kóborló tolvaj miatt nehéz volt eljuttatni az árendát. Az útra kelő küldötteknek alaposan el kellett rejteniük a náluk lévő pénzt. Buda Gergely 76 éves halasi lakos szépen vallott erről 1752-ben: „...mivelhogy Török világbanis Arendát fizettek azon... Pusztáktul Agárdy és Hamary Famíliának, innét tudgya és jól emlékezik, hogy akkori időben az Arendát Léva felé nem tudták egyéb móddal fel küldeni az Halasi Bírák, hanem bizonyos Botot ki vájván meg likasztották, úgy az aranyakat csinálták beléje... úgy küldötték fel, és hordották, vagy is szolgáltatták kézhez a ' fent nevezett Uraknak, még úgy is nehezen maradt meg a Tolvaj Emberektül... ”.96 Ugyancsak Buda Gergely halasi gazda 1752. évi vallomása örökítette meg a Halast ért 1703. évi rác támadás néhány életképszerü részletét: „...kurucz Világban a' midőn a' Rácz a' Halasi Várost egészen el praedálta volna, Marháj okát is el hajtván, úgy Halas Várossá Leveleitis el szedvén, akkor a’ Város Ládájábul egy bizonyos Levél, a' Láda mellé ki eset, el hullatván a' Rácz azon Levelet, Nagy János akkori öreg Bíró találta meg a' Láda mellett, és akkor mondani hallotta a' Bíróiul, hogy ez Hamary Contractus Levele azon nevezett puszták iránt... mondván a' Fátensnek a' Bíró, hogy tenné, vagyis dugná el valahová jó helyűvé, azonban fogta magát a' Fatens Balás Gergellyel a' Halasi Templom Padgyára fel menvén, ott a' Falban egy Lyukban bé tapasztották, azután osztán, mikor kurucz Világ meg szűnvén azon helyrül el veszett... ”.97 A török hódoltság korában annak a helységnek, amelynek területén nem természetes halállal meghalt személy holttestét találták meg, jelentős összeget kellett fizetnie a területileg illetékes török úr számára. Ezért az efféle esetek mindig fontos szerepet kaptak a későbbi határperekben. A fizetés ténye a birtoklás bizonyítékának számított. Halas és Jankovác 1750. évi határperében is sokszor szóba került az a fejértói kopolya, amelynek közelében valamikor a török időkben három tímár le416
