Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A népesség - 10. Bárth János: A halasi határperek történeti-néprajzi tanulságai
A magyar Bátya 1658-ban Kalapár, Rekettye, Eresztő birtokperében négy bátyai tanút szólaltattak meg. A 70 éves Tóth Pál elmondta, hogy 3 évig „lakott” Halason. Az 50 éves Tóth Gergely és a 60 éves Nagy Dávid ugyancsak kijelentette, hogy „lakott” Halason, szántott és kaszált Karapályon. A 70 éves Tóth Márton a „Karapályon, Rekettyén eleget járt” kifejezést használta. Mind a négy tanú tájékozott volt a baranyaiak Halasra telepedésének témakörében. Tóth Márton ismerte a pataji kapcsolatokról szóló fejezetünkben emlegetett Vörös Sebestyént, aki mesélt neki arról az időről, amikor Halas városa még „épen volt”. Bátya falu a 17. században többször elpusztult. Lakói a veszedelmek idején elmenekültek, majd a háborúk elmúltával visszaköltöztek.38 Feltételezhető, hogy a karapályi perben megszólaltatott négy bátyai lakos Bátya valamelyik pusztulása idején Halasra menekült, majd néhány év múlva visszatért falujába. Talán ezzel magyarázható, hogy jól ismerték a halasi földeket és kijelenthették, hogy „laktak” Halason. A 17. század végén és a 18. század elején önmagukat rácnak nevező katolikus déli szlávok telepedtek le Bátyán. Egyre többen jöttek, és fokozatosan többségbe kerültek. A középkori eredetű bátyai magyarságot magukba olvasztották. A rácság meghatározó elemévé vált Bátya népességének, bár a bátyaiak hagyományvilágában, különösen a néphitben és a népzenében valószínűleg a beolvadt régi magyarság kulturális örökségeként magyar archaizmusok fedezhetők fel.39 Az 1658. évi karapályi tanúvallatás jegyzőkönyve a Halasra költöző baranyaiak emlegetésén kívül azért is figyelemre méltó a Duna-Tisza közi népesedéstörténeti kutatás számára, mert benne egy eltűnt világ hírnökei, a rácok érkezése előtti magyar Bátya magyar lakói szólaltak meg.40 A rác Jankovác lakói A 20. század végén létező Jánoshalma város, amely 1904-ben kapta magyarosított nevét a korábbi Jankovác helyett, 1731. évi újratelepítése óta jellegzetes bácskai magyar helységként ismert a környéken. 18. századi magyar lakosai az észak-déli népmozgás forgatagában érkeztek új lakóhelyükre, miként a mélykútiak, a keceliek, az akasztóiak, a félegyháziak, a majsaiak, a dorozsmaiak, illetve valamivel később a magyarkanizsaiak, zentaiak, adaiak, doroszlaiak, topolyaiak és még sokan mások.41 Az 1720-as években Jankovác területe puszta volt. A szomszédos Szentiván rác lakói használták. 1715-ben azonban, ha erősen lecsökkent létszámú népességgel is, de még létezett a korábbi Jankovác falu, amelyet katolikus rácok, vagyis bunyevá- cok laktak. 1715 és 1720 között, talán 1717 táján néptelenedett el teljesen a település, és több mint egy évtizednyi pusztai szendergés után magyar települők keltették életre 1731-ben. 399
