Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
ESEMÉNY- ÉS IGAZGATÁSTÖRTÉNET - 1. Bánkiné Molnár Erzsébet: Kiskunhalas mezőváros önkormányzata a redempciótól az 1848 évi márciusi törvényekig
redemptus vevő van, az irredemptust - még ha szomszéd is - meg sem kell kérdezni.87 Ha az irredemptus mégis megvásárolta a földet a vételt nem tudta a földkönyvbe bevezettetni, mert azt a tanács nem hagyta jóvá, hanem egy hónapos időtartamra meghirdették az eladást. Ha ez alatt az időszak alatt redemptus vevő jelentkezett, övé lehetett a föld.88 Arról, hogy idegenből beköltözött személy a tanács tudta nélkül földet vásároljon, s esetleg a vásárolt földmennyiség után redemptussá váljon szó sem lehetett, hiszen azt is statutum rögzítette, hogy ingatlanszerzésre csak a lakosi joggal rendelkezők jogosultak. A lakosi jogot kérni kellett, s megadásáról, vagy megtagadásáról a tanács döntött. Ha a kérelmező megkapta akkor a megszabott concivilitas taxa (a lakosi jog illetéke) lefizetése után megnyílt a lehetősége az ingatlan szerzésre.89 A beszedett illetéket a kórházpénztárba fizették, s az elesettek gyógyítására, élelmezésére fordították. A megszerzett lakosi jog öröklődött. Ezért ha valaki munka- vállalási céllal Halasra költözött s ott több éves jó magaviseletének, közteherviselésének igazolása után kérelmezte a lakosi jogot, és megkapta azt, az ő gyermekei már halasi lakosnak számítottak. A lakosi joggal nem járt osztott kert vagy ház fundus (telek) csak azok megvásárlásának engedélye. Számos esetben igyekeztek e szabályokat áthágni, különösen a vagyonos beköltözők. 1838-ban nemes Kolozsváry József, akit lakosnak nem vettek be, földet és házat vásárolt. Bizonyára nemes volta miatt nézte el a szabálytalanságot a tanács, de mivel a közmunkát nem teljesítette, úgy döntöttek nem várható, hogy jó lakos váljon belőle. A testület elrendelte a törvénytelenül megvásárolt javak eladását és mint törvényszegőt nemes Kolozsváryt a városból is kitiltották.90 Német János juhász, aki halasi lakos lányát vette feleségül, tízévi juhászkodása után megkapta a lakosi jogot.91 A tíz éves Halason tartózkodás sem jelentette azt, hogy minden kérelmezőt befogadtak lakosnak. Az idegennek még a Halason tartózkodásra és munkavállalásra is engedélyt kellett kérnie. Ha ezt sem ő sem a munkadója nem tette meg, és évek múltán mégis lakosi jogért folyamodott, a beköltözéskor elkövetett szabálytalanság miatt a kérelmét visszautasíthatták. 1840- ben elutasították a 12 évvel azelőtt beköltözött Rőfi János lakosi jog iránti kérelmét. Rőfi Csávolyról költözött Halasra s hat évig a város juhai mellett, négy évig Benedek és Gyenizse gazdáknál szolgált, majd Cifra Mártonnál kertészkedett. Munkája eredményeként két ökröt és 77 birkát szerzett s részes földművelést vállalt. A hibát ott követte el, hogy Bölcsföldi János tanyáját évi 80 Ft-ért a tanács enge- delme nélkül vette haszonbérbe. Amikor az akció a tanács tudomására jutott, azonnal megtorolták a törvény megkerülését. A határozat úgy szólt, hogy állatai után fizesse meg az adót és töltse le a bérleti időt, de ha a bérlet ideje lejár „mint lakó a város határában nem maradhat.”92 A fenti példa mutatja, hogy nem csak az adásvételt és a lakosi jogot, a földek árendálását is közigazgatási úton szabályozták. Különösen az idegenek árendás legeltetését tiltották szigorúan. Ezzel a földtulajdonos tulajdonosi jogát is korlátozták. 33
