Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)

A HALASI TÁRSADALOM SZERKEZETE ÉS ÉLETE - 7. Szalai Sándor: Halasi helynevek a 18-19. században

azonnal megindult a pereskedés a város és az egykori birtokosok között. Eszterházy Pál 1693-ban Rekettyével és Karapállyal együtt a városhoz csatolta. (1. színes kép)

Eresztői kiskút. (129) Eresztő puszta északkeleti szélén, a szegedi út mellett lévő itatóhely. A régi halasiak szerint a puszta is a kútról kapta a nevét, mert „itt az utazók kieresztettek, mert Szegedig már sehol sem találtak vizet”. A szántóföldek felosztásakor innen indult el az osztás.

Eresztői strázsa. (133) Kováts György térképén a szegedi úttól kissé északra fekvő magaslat. Pontos helye ma már nem állapítható meg.

Fehér homok.30 (80) Határpont a halasi, bánegyházi és keceli határok találkozásánál. Kováts Gyógy 1761 májusában készített térkép vázlatán Fehér homoka, a későbbi térképeken (1772) Fehér homok. Ma Imrehegyhez tartozik.

Fehér tó. (140) A régi halasi határ legnagyobb tava. Területének jelentős részét nádasok borították, de főleg a déli oldalán nagy szabad vízfelülete is volt. A nádasokat a lakosok között a redempció arányában felosztották, ez volt a „fehértói nádjuss”. Nyugati oldalán volt a Ráczitató, délkeleti sarkán a Feredőhely.

Fehértó. Puszta a régi halasi határ délnyugati részén. Az 1797-ben készült városleírás szerint: „Fejértó nevezetű puszta, melynek nevezetéhez illő nagy térségű Szőke Színű Tava vagyon, mely vizes időkben halakkal is bővölködik, és nád is bőven terem benne. Ezen tóhoz közel vagyon egy szép nyárfák és galagonya fákból álló erdőtskéje a városnak. Ezen fejértói pusztának alsó szélén, amint Mátyás király privilégiumából megtettzik Tóth Domokos kunkapitány lakott egy várforma hármas sánczokkal körül kerített kastélyban, mely most is Várhelynek neveztetik.” Tóth Domokos itt lakása kétséges, de a Várhely megvan, jelentős régészeti lelőhely, sőt ez lényegében az egész Fehértóra jellemző. A tó körül a Templomhely, a Rácitató, a Balázstanya, távolabb a Pincehegy, a Pörnyehalom mind fontos lelőhelyek. Itt voltak a város legjobb minőségű szántói. Ma önálló település Kunfehértó néven.

Fehértói erdő.31 (149) A tótól délnyugatra fekvő erdő, mely a város tulajdonában volt. A város fában mindig szűkölködött, ezért az erdőre különös gonddal ügyeltek, még a tuskókat is számon tartották. A Városi Levéltárban fennmaradt egy ilyen tuskóösszeírás, amelyben felsorolják az erdő részeit. Ezek: Nagyállás, Kisállás, Gyöngyösállás, Galagonyás-állás, Bikásállás, Felső középállás, Nagy nyárosállás, Nyíresállás, Vadmeggyes állás, Felső nyáros állás, Görbe nyáros állás, Csipkés állás, Kökényes-állás. Az erdő őrzésére a város külön csőszt tartott.

Fehértói nádasok. A Fehértó terjedelmes nádasai, amelyek a redemptus lakosok között fel voltak osztva. Egy 1813-ban készült térkép32 szerint részei: Alsó rét, Kerek rét, Kétágú rét.

Fehértói telek. (141) Az 1761-es térképen a Templomhely körül fekvő, művelésre alkalmas terület. Ezen a környéken sok olyan régészeti lelet került elő, amely arra utal, hogy mindig lakott hely volt.

Fehértói városföldek. (147) A fehértói erdőtől keletre lévő szántóföldek, melyek a város birtokát képezték, tehát azokat nem osztották szét.

308