Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A HALASI TÁRSADALOM SZERKEZETE ÉS ÉLETE - 6. Juhász Antal: Településforma, településszerkezet
2. A szállásfoldek használata. Szállási épületek, tanyák Említettük, hogy a város tanácsa a redemptusoknak a határban szántóföldet és kaszálót osztott. A halasiak nem csak saját határukat váltották meg, hanem a földjeiket körülvevő Fejértó, Füzes, Balota, Zsana, Tajó, Bodoglár pusztákat is, így bőven volt kiosztani való föld. A szántót és a kaszálót a gazdák általában két-két dűlőben illetve darabban kapták meg. A kaszálókon osztott földeket „ kaszálókért nek, „kaszáló vagy szállás kert”-nek nevezték. 1751-ben a redempcionális földosztás eredményéről a város azt jelentette, hogy a határ negyedrésze szántóföld és kaszáló, a többit barom-, ménes- és juhjárásnak hagyták.47 A határhasználat ilyen megosztása jól mutatja, mennyire fontosak voltak a nagy kiterjedésű puszták az állattartó redemptusoknak a 18. század közepén. A szaporodó népesség élelmezése azonban szükségessé tette, hogy 1765-66-ban az eresztői marhajáráson, majd Fejértón a legelők művelésre alkalmas részét kiosszák szántóföldnek. A módos halasi redemptusok állataik téli takarmánybázisát jórészt,,szállásbeli juss ”-ukon halmozták föl, itt készítettek telelő építményeket, ezért figyelmünket a szállások, más néven „kaszálókertek” használatára fordítjuk. Az 1762. évi tanácsi jegyzőkönyvben olvassuk: „Kerekes Gergely lakosuknak Nemzetes Kocsi György Fíram Szállásán, az árkossban egy Bagja Szénája lévén bé rakva...”48 Ugyanabban az esztendőben a szilaj ménes csikósa „a közönséges tilalom ellen ménesét a kertek és szállások közzé szabadon bé bocsájtván, takarmányban és az gazban sok károkat tétetetett,” amiért 30 pálcaütéssel büntették.49 Ugyancsak 1762-ben a szolgarendű Szabó János félegyházi lakos „a szállásról szökésképpen elmenvén egy bundát, pénzt, kulacsot tele borral, sákot, kenyeret, szalonnát” lopott egy társával.50 Milyen építmények voltak a szálláson a kazalba, boglyába rakott szénán, szalmán kívül? 1756 telén Német János csikós és bojtárja „havas, fergeteges időnek alkalmatosságával ... ménesével vergődvén Dara Mihálynak Tanyájára bé kívánkozott... két nyerges lovaikat a Tanyán volt béres engedelmébül az istállóban be kötötték volna. A véletlenül kivetődő gazda nekitámadt a bojtárnak, mely zajra a csikós a kunyhóbul kijött.”51 1757-ben Szent Mihály-nap előtti héten „Alsó Szállásokon Város fölgyén, estve későn a Kunyhóban Keresztúri István hideglelésben lévén, említett Béres kását főzött, történt azonban, hogy véletlenül a kunyhóban utasok bészólottak, kérdvén hogy ki kunyhója légyen ez, akiben a fatensek voltak, s teleltek volna...”52 1768. január 4-én Gál János panaszolta: december utolsó éjszakáján „egy tavali üszőjét a farkas megölte, ennek pedig oka lett volna a béres Zerényi János, kire a marhák reá voltak bízva, ő pedig nem hogy a marhákra vigyázott volna, hanem (...) estve béült a gunyhóba, ott főzött, minthogy pedig Gál János Uramnak két béressé is ott volt, s a főzés inkább ezeket, mint a pásztort illette volna, gondatlansága abbul 256
