Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
ESEMÉNY- ÉS IGAZGATÁSTÖRTÉNET - 1. Bánkiné Molnár Erzsébet: Kiskunhalas mezőváros önkormányzata a redempciótól az 1848 évi márciusi törvényekig
János.14 Közülük Szabó Gergely és Sándor János már 1752-ben szenátor volt, sőt Szabó Gergely és Kocsi György főbírói tisztet is betöltött. 1762-ben mind a négyen tanácsnokok voltak. Az 1777-ben lemondott Kocsi György után két év múlva - „tekintve elei érdemeit” - szenátorrá választották Kocsi Mihályt. Ugyanez az indoklása ifj. Gózon János 1779. november 1-i megválasztásának, akinek apja már huzamos ideig „communitasbeli személy” volt.15 Gózon Lászlót pedig 1807-ben választották meg honorárius tanácsnoknak. Ugyanekkor lépett elő a tiszteletbeli sze- nátorságból szavazati joggal rendelkezővé Péter László, Torma Mihály és Benedek József.16 A honorariusokat'1 azért választották, hogy a gyakorlat során mintegy a valódi szenátoroktól ellesve a hivatalt beletanuljanak a tennivalókba. Az aktív tevékenység alól felmentetteket életük végéig megillette a tiszteletbeli szenátori cím, ami ugyancsak adómentességet vont maga után, a közösség ezzel is bizonyította az irántuk tanúsított megbecsülését. Fizetést, illetve tiszteletdíjat azonban soha nem kaphattak. A Péter családnak egyszerre több tagja volt a tanácsban, Péter István (15. színes kép) ötven esztendei szenátorság után öregségére és betegségére hivatkozva 72 éves korában, 1812-ben vonult vissza.18 Helyére a kistanácsból választották be Torma Istvánt.19 Ugyanebben az évben adta át „immunitásának (adómentességének) megtartásával” szenátori helyét Benedek András olyan fiatalnak, aki perceptori vagy másodbírói hivatalt is betölthet. Ez a fiatal Kamhal Károly lett a kistanácsból, „úgy is mint katholikus a katholikus helyett”.20 Az 1812-ben visszavonult Benedek András „családi helye” sem sokáig maradt üresen, 1813-ban már kistanácsbelivé választották Benedek Antalt,21 Benedek Józsefet, kedvezményeit meghagyva, testi erőtlensége miatt 1817-ben mentették fel a szenátorság alól. Ugyanekkor visszautasították Péter László hasonló kérését. Péter László 16 évi szenátorság után akart lemondani arra hivatkozva, hogy neveletlen gyermekeit kell irányítania, de a tanács ezt az indokot visszautasította.22 Távozásához még 1826-ban sem járultak hozzá, amikor, mint leköszönő főbíró a szenátori tisztséget is szerette volna végleg letenni.23 Nem járultak hozzá Tari István leköszönéséhez sem, aki 1825-ben 37 évi szenátorság után „idősödésével együtt járó gyengélkedései tekintetéből” kívánt visszavonulni.24 A hetven éves Turóczi Istvánt - aki már negyven éve szenátor volt - 1828-ban immunitását meghagyva azzal a kikötéssel mentették fel, hogy ha teheti továbbra is vegyen részt az üléseken. Helyére jelölték ifj. Turóczi Istvánt, de ő visszautasította a jelölést. így idős Turóczi István helyére Szuper József került.25 Végezetül idézzük az 1834. évi tanácstestület névsorát feltüntetve a hivatalba lépés évszámát:26 Tari István 1788 Péter László 1807 Thorma Mihály 1807 Baki József 1812 Zseni János 1821 16
