Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 3. Bellon Tibor: Kiskunhalas gazdálkodása a 18-19. században
deputátumuk a nádmérőknek minden napra 30 xr-ban limitáltatnak, azon kívül ételt és italt a város házátul kapnak.”377 Ez a több napig tartó, több embert foglalkoztató, fáradságos munka honorálása mindig a tanácsi kasszát terhelte. A város számára is vágattak nádat, hiszen a gazdálkodó, épületekkel, tanyákkal rendelkező tanácsnak is szüksége volt mind fedélre, mind kerítésre vagy tüzelőanyagra. 1778 novemberében, hogy a lakosok „nádbeli jussa szaporíttasson,” elrendelte a tanács a szabad rétek tilalomba tételét. Ekkor a város számára a Járószéket foglalta le.378 Máskor úgy gondoskodott magáról a tanács, hogy előírta, miszerint minden lakos a város számára 30 kéve nádat köteles levágni és beszolgáltatni.379 1849-ben a városnak és a hivatalnokok bérébe adandó nád mennyisége 5800 kéve volt.380 Volt esztendő, amikor nem fagyott be a rét, mint pl. 1796 febmárjában. „Minthogy a mostani különös fagy nélkül való időre nézve az osztók nem jégén járnak, hanem sok helyeken vízbe, a kutu is igen nagy lévén, ruhájok az egész napi nád közt való járással luczkolodással nagyon szakadna, nagy akadályokkal menne végbe ezen munka, erre nézve az osztóknak napszámokra 10 garas, az osztó deputátusok- nak pedig 12 garas rendeltetik.”381 Máskor a nád osztók amiatt panaszkodtak, hogy „víz nem lévén a réteken, különös nehézséggel vitték véghez a nád osztályt.” A tanács elismerte a kérés jogosságát, ezért a tőröket és klaftereseket 8 garasával, a laistromos deputátus nád osztókat 12 garasával fizették ki.382 A klafteres német szó, az ölezés munkáját végző férfit jelölte. 1808. január 7-re tették a nádosztás kezdetét. Meghatározták, hogy „a város alatt esendő rét dühöknek hossza 20 öl legyen, nem külömben a Fejértói düllő is a tavalyi mivoltában maradjon, azaz 15 öl legyen.” A nádtörők és düllőzők napi bére 45 xr, a klaftereseké 51 xr, a laistro- mosoké 1 Ft.383 1812-ben a nádvágók bérét 18 krajcárban állapították meg, ekkor a dűlők hossza mindenhol 15 öles, a takarmánynak levágható gaz osztályban 10 ölet számítanak dűlőnként.384 Ha kevesebb nád ígérkezett, a dűlők hosszát csak 10 ölben határozta meg a tanács. Inkább óvatosak voltak a dűlők hosszának megállapításában, hogy mindenkinek jusson birtoka arányában nád, és ha nagyobb terület kimaradt, inkább még egyszer osztották, mint pl. 1792 márciusában, amikor a száraz rétekből még egy hat öles dűlőt alakítottak ki.385 A nádosztók mindig ölezővel mértek. Egyik alkalommal ifjabb Babos István és Kováts Kis István éjszakának idején Szabados Józsefnek 4 ölre való nádját, Szabó Mihálynak pedig vett nádnyilasát - összesen 7 fa ajját vagy 14 ölet - levágta és elvitte.386 Olyan esztendő is volt, hogy a vízhiány miatt nád szinte semmi sem termett. Ilyenkor az egészet gaz jussként, azaz takarmányként hasznosították.387 A szárazság ellen úgy igyekeztek védekezni, hogy a nedvesebb területekről vizet eresztettek a nádas rétekbe. 1797 márciusában pl. „a mostani nagy szárazsággal kifogyván a város alatt lévő nádas rétekből a vizek, azon reménység alatt, hogy valami módon vizet lehessen eresztgetni a nádas réteinknek megnedvesítésére, az Fejeték névű vizenyős és forrásos hely megásatni, és árok alá vetetni a közelebb múlt hétfőn a Tanátsnak megegyezésével” elrendelték.388 A nádas területét, ha a szükség úgy 157
