Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 3. Bellon Tibor: Kiskunhalas gazdálkodása a 18-19. században
nős aklot ásott, hogy marháit a bodoglári barom járáson legeltesse.” Mivel őt a tanács Zsanára osztotta be, oda hajtatják marháit.332 Kamhal urak, harkai birtokosok, a halasi földön, Bodogláron engedély nélkül marha aklot építettek. A város - mivel ezt a területet szállásföldeknek kívánta kiosztani elrendelte, hogy bontsák le. 20 gyalogember ment ki ásóval, kapával, és a pusztázók jelenlétében széjjelhányták, a földdel tették egyenlővé.333 1 8 1 3-ban a tanácsbeliek Valovár János tanyáját vizsgálták meg. Az 1792-ben kiosztott földön volt egy ház, egy istálló, egy juh szín és egy töltéses marha akol — azaz földből hányt akol, melyet a tanyahelyen kívüli szabad földre építette a gazda.334 A város Fehértón áccsal és felverővel építtetett birkaszínt. Szélességét 4 ölben, hosszát 20 ölben határozták meg. A felverő valószínűleg náda- zó lehetett.335 A város tanácsbeli Szuper Józseftől kapott kölcsön egy kúp nádat azzal a megjegyzéssel, hogy jövő őszig adják meg, mert abból szárnyékot akar csináltatni.336 Az építkezést az tette szükségessé, hogy a város eladta ménesét, nem tartván gazdaságosnak tenyésztésüket, helyette nagyobb számú birkát állított be. A mezeikertek megszűnését, vagy átalakulását a redempció következtében kialakult földhasználat hozta magával, az akolkertek felszámolódásában szerepe volt a lakosságszám bővülésének. Már nem fértek el a város lakóház övezetében az utódok, kénytelenek voltak a városon kívül levő kertekbe építkezni. Felborult tehát a régi rend, az akolkertek lassan kiköltöztek a szántóföldekre, és mint tanyák, kezdték meg életüket, első időkben valószínűleg a régi rendeltetésnek megfelelve. A mezei- kertnek és az akolkertnek a szerepe itt már összeolvadt. Juhászat Kiskunhalas állattartásában a 18. század második felétől egyre jelentősebb lesz a juh, illetve a birkatartás. A szarvasmarha-piac beszűkülésével a juh jelentősége megnőtt, különösen azután, hogy a német és a spanyol birka, a merinói meghonosodott. A birkatartás a 19. századra meghatározó ágazattá fejlődött Halason is. A birka nehezen szorította ki a racka juhot. Az 1770-es években még komoly ellenállásba ütközött az új állat meghonosítása. A baromtartó gazdaságok azon voltak, hogy a birka tűnjön el a város határából, aki tartani akarja, béreljen számára máshol legelőt. Indokuk, hogy „a birka után sem ló, sem szarvas jószág nem legelvén elsatnyul, és elallyasodik. Az allyas jószágbul pedig élni és szolgálni semmi részre nem lehetne... több haszna volna szarvas jószágot és lovakat, mint ezeknek pestisét a birkákat tartani, lévén 1000 birkának, mellyeknek járásán 400 ökör eljárhat, quantuma csupán 50 Ftra, az ökörnek pedig 136-ra exurgálna... a birkák egyedül magános haszonra valók volnának, ha mind a mezőben mind a városban lévő jószágok és lovak rüh által infíciáltattván, egész lónyájakat is megvesztegetnének... ezek szerént e városban éppen szokatlan sőt káros életnek módjáról a birka tartásról, mint közönséges 151
