Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 3. Bellon Tibor: Kiskunhalas gazdálkodása a 18-19. században
széna, mely a baromállások helyén nő. A harmadrendűt a vízvötte szántóföldeken kaszálták.293 Igyekezett minden gazda az állatai számához alkalmazkodva annyi szénát kaszálni, hogy a szűkös téli hónapokra elegendő legyen. A jászkunsági városok gyakorlatát követve Halas is rendszeresen osztott kaszálókat a redempciós jog alapján. A város maga is gazdálkodott, a takarmányt a lakosokkal vágatta le, gyűjtette össze. A saját tanyához tartozó kaszálók kivételével más, közös területeket a tanács évenként osztott a redemptus lakosok részére, a redempciójuk arányában. 1782-ben a Pipa réttyét osztották el a lakosok között.294 Az 1797-es száraz, aszályos év arra kényszerítette a tanácsot, hogy a kaszálók szigorú védelmét biztosítsa. Ekkor még a szükségeledelként számon tartott ballangó kór ót is védték, hogy az éhező jószágoknak valami takarmányt juttassanak.295 Nyilván ennek következtében a kőkúti és az eresztői baromjárásból bizonyos területet kiszakasztottak, és kaszálónak használták. Ezt a területet a redempciós juss alapján kiosztották a lakosok között. Négy tizedre pedig sorsot vetettek.296 A következő esztendőben Zsanán osztottak kaszálót.297 A fííosztás rendszeresen ismétlődő gyakorlata a jászkunsági mezővárosoknak, településeknek. Lippay Antal szék-árendátomak, mivel saját kaszálóját ellepte a víz, a közösből mértek ki 3-4 szekérre való kaszálót.199. Nemcsak a szék-árendátoroknak, de a pásztoroknak is rendszeresen adtak kaszálót. Az 1820-as évek közepén kezdték el Halason a vetett takarmányok termesztését. 1824 januárjában a tanács azt az utasítást adta, hogy a szénatermés gyarapítása érdekében hasznos fűmagokat - mint lóher, bükköny, muhar - vessenek. Hogy a példa ragadósabb legyen, a város elhagyott alsó szénáskertje lóhermaggal, az ugar bükkönnyel lett bevetve.299 Tanulságos a mértékek sokszínűsége. Idős Szappanos István a katonaság lovainak szénát adott el 85 forintért, amelyik kazal 7 öl és 3 láb hosszú volt. Garzó József ugyanilyen célra egy nagy kalangya szénát 250 Ft-ért értékesített.300 A juhok árendá- ba adásakor Mózses István átadott egy boglya tavalyi és négy boglya új szénát.301 Ifj. Pernye Kabodi Mihály és Lak Mihály vasárnap este az Orczyak Ivánka nevű pusztájáról „négy ökrű szekéren megrakodván, Sebők István szénájából 1 vontatót és öt petrencére valót, Galyág Mihály szénájából egy petrencére valót ellopott.302 Gál István a Német István nyomási földjéről alattomban vitt el egy pár ló behúzásra kirakott petrencze szénáját, mely 3 Ft-ot érő volt.303 Végi Máté uram ökrei Kisteleken Szabó Pál szénájában tettek kárt, amelyik „deputáci által occuláltaltván, két lovú kocsi szénára becsültetett.”304 Ebben az időben Hegedűs Mihály is panaszt tett a tanácsnál, hogy a Balotán összerakott szénájának felét ellopták. Ami megmaradt, hazahozta, négy szánnal lett. Az ellopott mennyiségnek az árát a tanács 16 forintban határozta meg.305 Karo Márton juhásztól Fehértón egy boglyából szénát loptak. Az egyik fuvar egy négyökrü, a másik egy nyolcökrű szekérrel volt.306 Szokolya Mihály szénájából Horváth János egy kocsival ellopott. A vétkes megvallja tettét, de állítja, hogy csak egy oldallal vitt, ülésnek,307 A nyáron gyűjtött takarmányt a szállásokon, vagy a legelőn alkalmas helyen hal147
