Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 3. Bellon Tibor: Kiskunhalas gazdálkodása a 18-19. században
újabb időkben és tsak azért szereztenek méreg drágán a más régibb birtokosok által semmi módon meg nem fizethetett, a föld betsét két háromszor meghaladott áron birtokot, hogy amellett a közlegelőt számos jószágaikkal határtalanul használhassák.” A tanács és a jelen lévő gazdák megerősítik az 1799-ben hozott határozatot, melyet még ki is egészítenek: „Az irredemptusok 4 darab vonó jószágon és 2-3 darab szarvasmarhán kívül birkát egyet se tartsanak, untig elég jótétemény lévén rajok nézve, hogy tsekély bérért jószágaikat legeltethetik... A béres szolgák hasonlóan birkát ne tartsanak, hanem a számadások alatt lévő jószág természetihez képest legfellyebb 4-5 darab szarvasmarhát. Ezer darabszámból álló, és azon fellyül lévő juh nyájjat őrző számadó juhász 70, 800 darabos falkánál lévő 60 - 500 darabosnál szolgáló pedig 50 - az öreg bujtár 25, a kis bojtár 15, a fejős juhász végre egy egész isztrongabéli mellett 25 darab birkákat tarthat láb számra a bárányokkal együtt... Minthogy pedig a tapasztalás szerént a juhászoknak és bojtároknak nagyobb része a szomszéd jobbágyas helyekből ide szivárgott emberekből áll, kik az ottmaradt rokonaiknak juhaikat magokéinak adván ki, a halasi földön lappangtatják... mindezen visszaélések meggátlására” szigorú büntetést helyez kilátásba az elöljáróság.197 Általános a birtokos lakosoknak az a törekvése, hogy az idegenből jövő, és az itt lakó birtoktalan irredemptusok jószágtartását korlátozzák. A 19. században ez a korlátozás elsősorban a juhtartásra vonatkozik. A juhok számbavételét télen végezték, mikor könnyen egy helyen találhatták őket, mint pl. 1808 februárjában is.198 1815 januárjában a kerületi intézkedésekre hivatkozva a gazdákat kötelezi a tanács, hogy juhászaik juhtartásáról adjanak számot Szent Pál (jan. 25.) napig.199 Mindezek az intézkedések azonban nem használtak, hiszen később is állandó gond a juhászok és az irredemptusok feles számú juhtartása. Különösen a fajtaváltással bekövetkező konkurencia, a juhtartás jelentőségének megnövekedése teszi reménytelenné a tanács küzdelmét. Az adatok inkább arra utalnak, hogy folyamatos a gond, nem képes a tanács megbirkózni vele. A gazdasági érdek sokkal erősebbnek mutatkozik.200 Halas határában a pásztorok nagyobb része helybéli volt, vagy a környékről került ide szolgálatba. De sokan jöttek távolabbi vidékről. A jegyzőkönyvekben sok adatot találunk az idegenből jött pásztorok jelenlétére. Bona Gyurka seregélyesi pásztor lólopásba keveredett, 1759-ben Kerek Jóska táci gulyásbojtár ügyét vizsgálták, a székesfehérvári Kis Istók Zsanán csikóskodott, Kultsár János, alias Nebízdrá Keresztáron született, 20 éve itt fejős juhász, összeszűrte a levet Búzásné özvegyasszonnyal, aki sajtosa volt - valamennyien Fejér megyébe valók - Csikós Mihály Akasztón, Pest megyében született, Földvári Mihály Tiszanánáról (Heves m.) került ide juhásznak. Szőke Jakab Pest vármegyében, Irsán született, előbb Kecskeméten szolgált, onnan került Halasra. Szűcs, másképpen Gonosz András a Nógrád megyei Nagytapolcsányból jött nyájjuhásznak, Lak Ferenc csikósbojtár már nyolc éve szolgált halasi földön, „Túl a Dunán Sárkeresztúrrúl” jött ide. Faragó János nemzetes Tari István számadó gulyása Csanádon (Pest m.) született. Gyulai 132
