Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)

GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 3. Bellon Tibor: Kiskunhalas gazdálkodása a 18-19. században

tartották, tanyájukon járatták fejős marhájuk között, vagy a barmokra hajtották. 1827-ben a tanács elrendeli a jövő tavasztól „egy meddő tehén falka” felállítását, melyre mind a kupecek, mind azok, akiknek eladó meddő tehenük van, kihajtanak. Ezek a jószágok azonban csak alkalmilag lehettek meddők, különben nem szólott volna úgy az utasítás, hogy a falkába a bikákat a város adja.183

Két évvel később ugyancsak azt panaszolják a tanácsban, hogy a kurta barom és a kis falka nyáj tartása nagyon káros és veszedelmes, ezek „mellett a gonosztevők és csavargók a tolvaj ságon és erkölcstelen indulataiknak elkövetésére könnyebben menedéket találnak, és tetemes kárt tesznek a vetések és takarmányos élet boglyák között.” Azt határozták, hogy az 500 darabból álló juh falka már nagynak számít, ilyet tartani a tanyák között senkinek sem szabad. Rendelkezés alá nem esnek a fejős juhok és tehenek, valamint az igavonó ökrök.184 1824. április 9-én „a barmok kiállításának ideje itt lévén” elrendelik, hogy a barmos gulyások az osztott földek közül a jószágot kihajtsák, barmokra verjék húsvétig.185 Más esztendőben úgy fogalmaznak, hogy „a közelgető Szt. György napi tilalom bé állásával minden némü rideg jószágok a tanyák és osztott földek közül kitiltatván, tehát minden ki ki rideg marháit a közönséges barmos gulyások elébe verje, és a tanyákon csupán a fejős tehenek és jármos ökrök szenvedtessenek meg.”186 1799. szeptember 15-én újra foglalkozott a tanács azzal a panasszal, hogy a barmok és ménesek bejárnak a szállások közé, és ott a kölesek és vontatók között sok kárt tesznek. Megtiltják nekik, hogy Szent Mihály napig (szept. 29.) oda menjenek.187 A Kerület márciusban hozott szigorú döntése értelmében a kurta barmok tartását nem engedélyezik. Más marhák által okozható kártétel elkerülése végett még a következő intézkedéseket hozzák: „A szarvas marhákra nézve a gazdák csupán saját fejős teheneiket tarthassák tanyá- jokon, következőleg más tehenének fejetőre való fogadása vagy több gazdák fejős teheneinek egy csapatba való fejetése tilalmas légyen. A jármos ökröknek a más fejős marhái közt való tartása meg ne engedtessen, hanem aki maga fejős marhákat nem tarthat, az ollyan köteleztessen jármos ökreit a közönséges ökörcsordára verni. Szántáskor és akármi munka idején senkinek szabad ne legyen jármos ökreit s lovait a más földjén legeltetni, hanem ki ki köteleztessen jószágát a maga tulajdon földjén tartani, vagy szántson szénán.” Tiltja a tanács a lovak és a szarvasmarhák együtt való legeltetését akár a tanyákon alkalmazott külön pásztor felügyelete alatt is.188 Majd csak a század közepe felé tesz engedményeket a tanács az amúgy is folyamatosan működő kurta baromtartásban. „Tekintve annálfogva az ipart, melly különben a gazdálkodásban megszorítást nem tűr, s túlemelkedne némely önérdeken, ezentúl a birtokos nem lesz köteles rideg jószágát a baromra vonni,”189 A tilalom Kis Asszony napjáig (szept. 8.) tartott, ekkor szabadult fel a tarló a legeltetés számára.190 A másik terminus Szent Mihály napja (szept. 29.) volt.

Valószínű azonban, hogy ezek a szigorú számok sohasem érvényesültek, inkább igazodási pontnak számítottak. 1820-ban a Jászberényben tartott kerületi közgyűlésen újra szóba került a kurta barmok eltörlésének, és „a rideg marhának a

129