Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)

GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 3. Bellon Tibor: Kiskunhalas gazdálkodása a 18-19. században

Ugyanez vonatkozik a város közelében lévő Kis Telekre és Pirtóra is. Eresztőről azt írja, hogy „a Szegedi útban lévő itató, utasoknak szokott kieresztéséről nevezetes Diverticulum”, mely a mappában ugyancsak pusztaként szerepel. Még megtoldják azzal az észrevételüket, hogy ezek a határok egymástól nem voltak elválasztva.5 A diverticulum dűlő, telek jelentésű, tehát valószínűleg arról van szó, hogy ezek már nem puszták, hanem szántóként műveli a lakosság. Eresztővel kapcsolatosan tanulságos egy 18. században felvett tanúvallomást idézni. Vas István 80 esztendős tanú azt vallja, hogy Eresztő, Rekettye és Fejér föld mindenkor Halas városához tarozott. „A Fejér föld mindétig az én időmben halasi barmok nyomása volt. Eresztőn pedig... egy mély földdel egy kerek kobolya vagyon, és abból a víz ki nem apad, és a víz kedvéért mindennek ki kell ott ereszteni, mert azon alól Szöged felől 7 mérföldig vizet nem talál.” Eördögh György 70 esztendős tanú is zsombós kobolyának mondja Eresztőt. Ezt erősíti meg a főbíróságot viselt Vitaris György is, aki azt vallotta: „zsombós kobolyáért neveztetett Eresztőnek, mert az, ki Halasrul Szögödre által akart menni, vagy Szögedről által akart jönni, az a víz kedvéért a lovárul leszál- lott, meg kellett ereszteni, megitatott, mert egyebütt vizet nem talált. Ha ott nem itatott, vagy a Halasi Tóban vagy a Tiszában köllett itatni.”6

1747-ben Harka, Kötöny és Halas hármas határának megállapítását foglalták írásba. Ebben a tanúk így vallottak: az egyik Czompóshalma és Jegenye fa hármas határt hallotta, „midőn zsanay pusztán dinnye alá szántott volna.” Egy másik a Tajói Telken szántott, úgy tudja, hogy az Antal kopolyája, ahol a harkai, zsanai és tajói hármas hányott határ van. Más a Zöldhalom határt emlegeti, a Balog hegyét állítja „igazi halasi határjelnek lenni.” Egy tanú nem biztos benne, hogy a Vastag homok lenne a határ. Megint valaki állítja, hogy Péter Istvánnak cirokja lévén ott, a szántóföldje a „kopolyára dűlt.” Van, aki úgy tudja, hogy a Róka lyukas határ hasítja a bodoglári és harkai pusztákat. Ezt egy öreg göblyöstül hallotta, aki Harkára teleltetni beeresztette a gulyabeli marhákat. Volt, aki az Ördög árka melletti hármashatárt emlegette: Púnak Péter cimbora társa lévén a szántásban, mondták nekik, hogy a Czompó halmát meg ne szántsák, mert az már halasi határ. Más is az Ördög szántás melletti hármas határra emlékezett.7

Máskor a már kialakult, elfogadott határok megerősítésére hívnak össze határjárást. Pl. 1793 tavaszán értesítik a szomszédokat, mert „a Város terrénuma és Harkai puszta között való határok nagyon megavultak s romladoztak, ennek megújítására terminust” rendeltek.8 1797 nyarán Bodoglár, Majsa, Tajó, Ágasegyháza, Zsana, Eresztő és Kígyós közt, a Sebi homokján levő határoknak a megújítására került sor.9 Nem volt mindenben egyetértés, mert arról számolnak be, hogy a szomszédok a ,Jiodzás állásnál levő szegelet határtul az Mérgesnek forduló teczetös (látható B. T.) két határozókat elhagyták, és azok helyett a halasi Tölyös Erdőnek 40 vagy 50 ölnyire bejjebb jártak, ahol valamely tölyös (tölgy B. T.) bokor fák voltak kivagdalva, és oda új határt állítottak fel, melly tsakugyan az halasi határozók (határújítók B. T.) által széjjel hányattatott.”10

102