Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
ESEMÉNY- ÉS IGAZGATÁSTÖRTÉNET - 1. Bánkiné Molnár Erzsébet: Kiskunhalas mezőváros önkormányzata a redempciótól az 1848 évi márciusi törvényekig
Kiskunhalas mezőváros önkormányzata a redempciótól az 1848. évi márciusi törvényekig Bánkiné Molnár Erzsébet 1745. május 6-án Mária Terézia királynő aláírta azt az oklevelet, amely rögzítette a Jászkun Kerület önmegváltásának feltételeit és engedélyezte a megváltás gyakorlati véghezvitelét. A kiváltságlevélben a Jászkun Kerület részére külön jogokat, szabadparaszti jogállást adományozott s új alapokat teremtett a közigazgatás szervezéséhez. A Jászkun Kerület, s benne Halas mezőváros helyi jogrendjét az 1745. május 6- i kiváltságlevél, az országgyűlésen megerősített 1751. évi Rendtartás, és az 1799- ben József nádor által kiadott Jászkun Statutum határozta meg. Ezek a helyi politikai életre és jogszolgáltatásra vonatkozó szabályok egyrészt támaszkodtak a szokásjogra és a középkortól létező jász és kun privilégiumokra, másrészt az 1751. évi Rendtartás és a Jászkun Statutum, lényegében az említett jogszabályokra építve, azokat a viszonyokat is legalizálta és szabályozta, amelyek a Jászkunságban a re- dempció következtében kialakultak. Az önkormányzati élet jogi szabályozását az 1745. évi kiváltságlevél negyedik pontja tartalmazza. E szerint a nádor által kinevezett Jászkun kerületi főkapitány elnöksége alatt, a lakosok választhatják kerületi tisztjeiket. Az egyes helységek bíróit és tisztségviselőit pedig maguk közül, minden külső befolyás nélkül szabadon választhatják. Ugyanez a kiváltságlevél előírta, hogy mind a jogok gyakorlásában, mind a teher viselésében egyenlően osztozzonak. A király utáni legfőbb hatóságuk a nádor, illetve a Helytartótanács lett. A független önkormányzati élet megmaradását és működését segítette a szabad gazdálkodás joga. A Jászkun Kerület helységei megkapták a királyi kisebb haszonvételeket (beneficia regalia), lakosaik tizedet, kilencedet vagy egyéb taksát jószágaik után nem fizettek, s mentesek voltak a vám és harmincad fizetésétől is. A települések jövedelmeikkel szabadon gazdálkodhattak, azok felhasználásában csupán autonómiájuk legfőbb letéteményesétől a Jászkun Kerület közgyűlésétől (Generalis Congregatio) és legfőbb bírájuktól, a nádortól függtek. Számadásaikat a Hármas Kerület1 számvevő hivatala hagyta jóvá. A jászkun települések önkormányzatainak legfontosabb ellenőrző és irányító fóruma a Jászkun Kerület közgyűlése volt. A közgyűlés utasításainak, irányelveinek meghozásában és elfogadásában minden helység - szavazati joggal rendelkező képviselőin keresztül - részt vett. A helyi önkormányzat irányító szerve a redemp- ció után is a tanács maradt. 9
