Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

egyértelműen amellett foglalt állást, hogy valójában a Valkó megyei (szerémségi), Száva-menti Szegednic mezővárosról van szó és a közelében fekvő Halászfalvá- róir

Nem volt tehát könnyű helyzetben Nagy Szeder István nagy művének megírásakor. A Gyárfás István alapján elemzett régészeti bizonyítékokat - bár más meggondolásból, de végeredményben helyesen - nem fogadta el. A kor okleveleinek terminológiai bizonytalanságaira hivatkozva hasonlóan nem tartotta lényegesnek Tóth Zoltán Halas ellen szóló azon fontos érvelését sem, miszerint a várost története során soha nem illették „ Villa Piscina ” néven, hanem kizárólag „ Oppidum Halas” vagy ,,Possessio sive Oppidum Halas” alakban. Perdöntőnek tekintette viszont Ludovicus Tubero adatát, mely szerint Kinizsiék „ a Kalocsa földjén békésen időző csehekre támadtak” így továbbra is érvényesnek tekintette a nevezetes csata Halasra helyezését, hiszen kedves városa éppen félúton terül el Szeged és Kalocsa között. Az eseményeket és a csata lefolyását ennek megfelelően rekonstruálta, a helyszín stratégiai adottságainak ismeretében, de konkrét adatok hiányában meglehetősen spekulatív módon.486 Megállapításait lényegében kritika nélkül vette át az 1960-as évek helytörténeti monográfiája.487

A helyzet a megismerhető források tekintetében azóta sem sokat változott. Annyiban feltétlenül, hogy a város szájhagyományában a Fekete Sereghez kötött topográfiai pontokról kiderült: jórészt Árpád-korban létesült faluhelyek (Zöldhalom, Templom-hegy és Piac-hegy), melyek némelyike a középkorban is újjáéledt, a

14. század végétől a kiformálódó mezőváros negyedeiként (Templom-hegy és Piachegy, v.ö. Halas közép- és törökkori helyrajza c. fejezettel). Örsi Júlia legújabb kutatásai nyomán talán az is felvethető, hogy a Fekete-hegy a 17-18. századi mezőváros 1679 után létesített, főként az 1709. évi és 1739. évi járványok alkalmával benépesült pestis temetőjével azonos.488 Hasonlóan tévesnek bizonyult Érdy János azon felvetése, mely szerint a híres kígyóspusztai harcossír egy Szeged felé menekülő, balsorsú „cseh százados” maradványait rejtené: ma már tudjuk - erről is esett szó - a Halas vidékét a 13. század második felében megszálló kun előkelők egyikét tisztelhetjük a sír gyönyörű övének hajdani tulajdonosában.489 (14. színes kép) A múlt században bizonyságnak hitt régészeti jelek tehát egytől-egyig tévesnek találtattak.

Ugyancsak fenntartásokkal kell kezelnünk Tubero adatait. A raguzai (dubrovni- ki) Ludovik Crijevic müvét Magyarországtól távol írta meg. Sienai és párizsi egyetemi tanulmányai után 1484-ben lépett a bencés rendbe, s közel 20 évet töltött a ragusai Szt. András sziget kolostorában. Ezt követően - haláláig - a Raguza melletti Visnjica Szt. Jakab kolostorának apátja volt (1527). Csupán egyetlen, az események után 11 esztendővel bekövetkezett látogatásáról tudunk hazánkban, adatait főként akkor szerezhette, s ezek egészülhettek ki helyi ismerősei - Frangepán Gergely kalocsai érsek és Bánfíy Bemát bácsi főesperes - valamint a raguzai kereskedőktől nyert szóbeli információkkal.490 (Az események résztvevője, Váradi Péter érsek már

271