Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban
ennek északi oldalán csoportosul, okkal gyanítható, hogy az 1451-ben csak körülírt, 1493-ban viszont név szerint is említett kun Kötönyszállás (lásd: kun szállások adattára) maradványai lokalizálhatok ide. Az Ördögárok déli oldalán, a Harkai-tó mentén templomos középkori település nyomai figyelhetők meg. A faluhely északnyugati peremén álló templom és temető régóta ismert lelőhely: Kereszthegy, Keresztdomb, Pajorkereszt, Harkai halom néven egyaránt. (104., 105., 106. lelőhely) Lényegében ugyanezen település déli végpontját észlelték a harkai Máv megállóhelynél,241 A falu az 1451. évi oklevélben említett Harkával azonosítható (lásd: kun szállások adattára). Végezetül nem tanulság nélküli azt megvizsgálnunk, mikor és miként számolódon fel a Halast övező, egyben annak középkori határait többé-kevésbé kirajzoló faluhálózat? Rendkívül fontos történelmi fordulópontról van szó, hiszen e magyar falvak és kun szállások eltűnése vetette meg alapjait az addig jóval szűkebb határok közt élő Halas majdani (17. század végi - 18. századi) terjeszkedésének, a nagyhatárú alföldi mezőváros felvirágzásának. Olyan környezeti-gazdasági meghatározottság vette ekkor kezdetét, mely a hódoltságkor végétől kialakuló paraszt-polgári cívis világ és a kun öntudat sajátos összefonódásában teljesedett aztán ki (kulturális értelemben is), egészen a modem közigazgatási keretek kialakulásáig. A Halashoz szorosabban kötődő írott források első pillantásra inkább arról vallanak, hogy a mezővárost és térségét csak az 1566. évi pusztítás sújtotta számottevően. Ezzel szemben a kalocsai török náhije 1560. évi defitere már adózó ráják nélküli pusztaként írja le a közeli Bocsát, Borotot, Csőszapát, Fejértót, Harkát, Ivánkát, Karapáit, Szentkatát, Kélest, Kaskantyút, Kisszállást, Kötönyt, Pokárdot, Tázlárt, Zsidét.242 Vagyis a mezővárost övező települések már 1560 előtt megsemmisültek, szinte kivétel nélkül. Jóllehet Halast Kalocsa 1543. évi dézsmajegyzéke még 12 forint értékben találta adóképesnek, a Templomdomb már említett régészeti jelenségei akár annak lehetőségét is felvetik, hogy az 1526 és 1560 közötti évek Halast sem hagyták érintetlenül, egyik negyede (6. kép 3.) talán ugyanezen pusztulási hullám során néptelenedett el. A középkori mezőváros 1566-ig folyamatosan igazolható léte annak lehetőségét is felveti, hogy az első török támadási hullámok révén lakatlanná lett környékbeli falvak túlélői Halason leltek elsősorban menedéket.243 A Halas-szék kunjai a 14-16. században Amint a bevezetőben arról már esett szó, Halas a középkor későbbi évszázadaiban sem csupán egy volt az alföldi magyar mezővárosok sorában, hanem csaknem fél vármegyényi kun területet igazgató, s annak nevét adó székközpont is. Elsősorban ennek köszönhette a térségben elfoglalt vezető helyét, alapjaiban határozta 214
