Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

anyag IV. Béla, V. István és III. András dénárjaival együtt került elő (29. lelőhely, 6. kép l.).48

Zöldhalmon - ahol 1975-ben Biczó Piroska leletmentő ásatása során a temető néhány sírját és 12-13. századi házakat tárt fel - ugyancsak már a múlt században is ismert volt (27. lelőhely). Akkor templomra utaló kő- és csonttörmelék, kerámia, fegyver és szerszámtöredékek kíséretében IV. Béla, V. István és Kun László pénzei kerültek elő. Biczó kutatásai arra is fényt derítettek, hogy a faluhelyen a 13. század végén legkésőbb megszűnt az élet.49 (6. kép 1.)

A közeli Fehértón szintén hasonló jelenséggel találkozunk. Az időközben „elveszett”, pontosabban ma már nem azonosítható Pörnyehalom lelőhelyről ugyancsak Révész György jegyezte fel, hogy a templom körüli temetőre utaló embercsontok mellett a falu életét bizonyító bőséges cserépedény, fémeszköz és fegyveranyag került elő (201. lelőhely). A leletek Árpád-koriak, s ezt Könyves Kálmántól IV. Béláig terjedő időből több pénz is bizonyítja. Hogy a település - kisebb megrázkódtatás mellett - átvészelte a mongol dúlást, ékesen bizonyítják az ugyanitt felbukkant Kun László és III. András ezüstök.50 Wicker Erika nyomán V. Székely György is felvetette, hogy a Pörnyehalom esetleg a ma innen ismert Templomhegy (203. lelőhely) vagy Kovács-tanya (204. lelőhely) valamelyikével lehet azonos. Míg azonban Wicker Erika inkább a Kovács-tanyát tartotta valószínűbbnek, V. Székely a Templomhegyet részesítette előnyben. E sorok írója inkább a Kovács-tanyát tartja valószínűbbnek, miután a Révész-féle gyűjtés pénzeinek III. András-kori lezárulása inkább összhangban áll a helyszínen feltáró Biczó Piroska megállapításával: a Kovács-tanya Árpád-korban létesült faluhelye túlélte a tatárjárást, a szórványként jelentkező későbbi középkori emlékanyag viszont időben nem terjed túl a 14. századon.

Halas 14. századi történetének ismeretében felvethető, hogy ezen esetekben51 - alföldi környezetben is mind gyakrabban tapasztalt jelenségként - a tatárjárást szerencsésen túlélő, a környék védelmet nyújtó mocsaraiból visszatért közösségek faluhelyeiről van szó. (Nem csekély szerencséről van szó, hiszen Halastól alig néhány km-re északkeletre, a mai Szánk területére bizonyosan lecsaptak a mongolok! Az előlük menekülők egyikének csupán annyi ideje maradt, hogy összegyűjtött pénzét sebtében elássa. A IV. Béla brakteátáiból, friesachi és kölni dénárokból álló pénzlelet /1181 db/ 1971-ben került napvilágra, világosan jelezve, hogy tulajdonosa minden bizonnyal életét vesztette a rajtaütés során, nem tért vissza javaiért.)52

Megmenekült falvainkra visszatérve: azokban az élet látható megszűnése (a 13. század utolsó negyede-vége - 14. század eleje) nagyjából egybeesni látszik az előzőekben már részletesen tárgyalt pogány kun sírok, majd szomszédos új települések egész sorának feltűnésével, a településhálózat átrendeződésével. Ugyanis a mai Halas kül- és belterületének több pontján - velük a majdani mezőváros közép- és törökkori helyrajza kapcsán majd részletesebben is megismerkedünk (pl. a belterületi Templom-hegy, Tabán, Kápolnahely, Szilády Áron u.) - számos új, talán már

184