Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

60-70 ezer főre becsülhető népének IV.Béla, okulva a korábbi hibákból, a tatárok által leginkább kiirtott Alföldön jelölt ki szállásterületet (Duna-Tisza köze, Kőrös, Maros és Temes folyók vidéke, Zagyva-völgy). Itt már lehetőség nyílt a nagyobb, s főleg zártabb kun körzetek kialakítására.10

Történetileg régóta tisztázott tény, hogy Halas térsége is e zónák közé tartozott, s a kunok - főként - Csertán nemzetsége (totemisztikus eredetű, a pogány török ongon-őskultuszt idéző név: ’csuka’) népesített be újra." Nevük 1347-ben tűnik fel először hazánkban: uruk, Köncsög ispán kapcsán („...comes Kumcheg capitaneus Comanorum generationis Chertan...”),'2 ugyanő 1366-ban egyenesen „Halasi” - előnéwel szerepel („...comes Küncheg de Halas... ”).u 1367-ben már Karla fia István fia János („...Johannis fily Stephani filly Karla capitanei Comanorum nostrorum generationis Chertan... ”) a kapitányuk.14 Ugyanitt - pontosabban a majdani kun Halas-szék déli peremén - a Madaras és Halas közt fekvő Mátyusfalván (ma Mátéháza) 1418-ban bukkan föl egy Csertán-széki kun („...Tompor Comanus regius de sede Chortyan... ”).'s Ma ismert legkésőbbi előfordulása Szeged 1522. évi tized- lajstroma, ahol külön „Kun utca” szerepel, s lakói közt található egy Csertán család is.16

Amint arról már esett szó, a Magyarországra költözött kunság csupán kis hányada, romja volt az egykor hatalmas déloroszországi törzsszövetségnek. A mongoloktól elszenvedett vereségek, a hosszú vándorlások, s a mindezekkel együttjáró veszteségek, időnként anarchikus állapotok nemcsak az amúgy is erős vagyoni és társadalmi differenciálódást fokozták, hanem még az eddigieknél is vegyesebb, kever- tebb népességet eredményeztek. A menekülés során a kun csoportok jórésze elvesztette a létalapot jelentő állatállományát, sokan szakadtak el eredeti közösségüktől, törzsüktől. A menekültek egy-egy hatalmát-vagyonát sikeresebben átmentő törzsvagy nemzetségfő védelme alá helyezték magukat, aki gyakorlatilag itt, a Kárpátmedencében teremtette újjá - főként e csapódott elemekből - szállását (aulját) avagy nemzetségét. E közösségek tehát már csak elnevezésükben őrizték - az újjászervező erőt jelentő csoport eredetére utalva - az ősi törzsi hagyományt.

így volt ez a Csertán-nemzetség esetében is. A Halas vidékén megszállt kunoknak még a vezető csoportja sem volt „ép”. Ugyanis a névadó „anyatörzs” - vélhetően a nép többségével - a kipcsak steppén maradt. A mongoloknak meghódolt Car- tan törzsről a 14. századi arab források (Dimaski, Nuvairi, ibn Haldún) többször megemlékeznek. Néhány, a Halas-szék területétől messzebb eső névi előfordulás azt a lehetőséget sem zárja ki (pl. Ajak birtok kun szolganépe esetében), hogy más, kevésbé szerencsés töredékeik más kun csoportokhoz sodródva, társadalmilag lesüllyedve kerültek a Kárpát-medencébe.17

Máig nem tisztázott az Iloncsuk (’kígyócska) nemzetség kérdése. Bár keleti törzsi előzménye nem ismert, Györfíy György - hangsúlyozva a kellő óvatosságot, miszerint kun úri nem- vagy ágnévről is lehet szó - nem zárja ki esetleges önálló nemzetség voltát, mely a majdani Kecskemét-szék kialakulásában is szerepet

175