Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
A HALASI HATÁR RÉGMÚLTJA - 3. Wicker Erika: A Halasi határ régészeti emlékei az őskortól a honfoglalás koráig
ezelőtt... A most lefolytatott fatelepítési munkák során csupán edénytöredékek kerültek elő. A területen csak igen kevés edénytöredék található, leginkább bronzkori urnafal töredékek. Csont vagy egyéb lelet nincs. A telepítést végző munkások bizonysága szerint a telepítés során nem került elő lelet, csupán 4-5 edénytöredéket ástak ki, amit a föld szélén halomba dobáltak. Mindezek alapján további munkálatokat nem tartok szükségesnek. ...Kmét, 1955. dec. lo. Kiss György sk. muzeológus. ”82 Bár a jelentés „leletmentésről” szól, tényleges leletmentés nem történt, csak a helyszín újbóli megtekintése, a munkások kikérdezése és az információk rögzítése. Ennek ellenére több szempontból is jelentősek ezek a feljegyzések. Először is egészen pontosan ismeijük a lelőhely elhelyezkedését, s ez egy esetleges későbbi régészeti munka esetén alapvető fontosságú. Másodszor pedig azért, mert a helyszínen járt szakemberek kétséget kizáróan két korszakból származó régészeti leleteket tudtak megfigyelni. Ennek alapján a Gyevi földön több mint 3000 évvel ezelőtt bronzkori település volt, melyet a földmunka megbolygatott. Másfél ezer év múlva avarok is megfordultak ezen a vidéken, de az egyetlen kisszijvég alapján egyelőre nem tudjuk meghatározni, hogy egy időre le is telepedtek-e vagy csak átvonultak itt. Az a tény, hogy az „úttól mintegy loo m -re kisebb vas és bronztárgyak, nyilak” is előkerültek, melyek feltehetően egy avar kori településből származnak, inkább az előző feltételezést erősíti. Kiskunhalas, Felsőszállás - Csonka-tanya (Új Élet Tsz központja) (39.) Még 1955 táján Csonka Mihály egy, a földjéről származó urnát ajándékozott a halasi múzeumnak.83 Két évvel ezután földmunka bolygatta az egykori hamvasztá- sos temetőt: „Földkitermelés közben a munkások bronzkori urnatemetőre bukkantak... a temető megbolygatott részén kétnapi munkával a felszínre kerülő urna- és edénytöredékeket megmentettük. ”84 - olvashatjuk a magyarországi régészeti kutatásokat röviden ismertető sorozat 1960-as számában. Szerencsére azonban Janó Ákos, a halasi múzeum akkori vezetője ennél részletesebb feljegyzést is készített. „Jelentem, a kiskunhalasi Felsőszállás pusztán, a várostól E-EK-i irányban, mintegy 3 km-re, 1957 őszén egyik TSZ munkásai útépítéshez földet termeltek ki. ... E munkálatok közben urnatemetőre bukkantak, a földkitermelés során az urnák egy része a földből kikerült s mélyebben fekvők pedig közvetlen a felszín alá kerültek. ... a munkások egyik urnát sokfelé repedve, de még egészben vették ki a földből. A többi darabjait a helyszínen szétszórták. Az esetről egy arra járó tanító adott hírt a múzeumnak. Mire a helyszínre kiszálltam, a földkitermelés már befejeződött, a területet pedig a közvetlen szomszédságban lévő nádas vize szinte elöntötte. A múzeumba került urnát restauráltattuk, a temetőből néhány jellegzetes edénytöredéket behoztunk a múzeumba. A lelőhelyet nyilvántartásba vettük és térképeztük. Egyéb tennivaló azonban a késői bejelentés és pusztulás miatt már nem lehetett, a további veszély pedig megszűnt, így a bejelentés, leletmentés kérés is felesleges lett 64
