Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 6. Szakály Ferenc: Kiskunhalas a török uralom alatt
ilyen természetű vádjai ellen. Történt, hogy a török földesurak karóba húzás terhe alatt megparancsolták a kiskunoknak, hogy a közülük való szökevényeket, sőt a szökni készülőket is jelentsék nekik. Amikor ezek közül néhányat, a török földesúr engedelmével, valóban visszakényszerítettek, az alkapitány törökösség címén börtönnel és bírsággal büntette őket, jóllehet, úgymond, nem is a török parancsa, hanem rendezetlen adósságai miatt hozta vissza őket hitelezőik. A kiskun helységek Esterházy Miklós nádorhoz fordultak segítségért, aki 1634. augusztus 17-i levelében magáról a „tettről” nem nyilvánított véleményt, csupán azt szögezte le, hogy az ilyen ügyekben nem a végvári tisztek, nem is a bányavidéki generális, hanem ő az illetékes.135 1654 legelején a vármegye tudomására jutott, hogy Turzó János török bíróval, kádival választotta el egy szegedi emberhez feleségül adott lányát, mire a szabályoknak megfelelően felszólította a földesurat, Paksy Jánost, hogy az ügyet vizsgálja ki és hozzon ítéletet. A földesúr jószágainak adminisztrátorát, Budai Bornemissza Bolgár Pált küldte ki az úriszék lebonyolítására, amire 1654. április 9-én, Szécsény- ben került sor. A meghallgatásban nyolc tekintélyes megyei birtokos vett részt; a „hallgató bíró” ifj. Ráday András, az esküdt Jánossy András volt. Turzó azzal védekezett, hogy lánya már régebben békében elköltözött férjétől, ám az mégis megfogatta a szegedi törökökkel a fiát. Neki csupán azért kellett a kádi előtt megjelennie, hogy bizonyítékait, miszerint a válás már megtörtént, bemutassa. Erre a török bíró, szabadlábra helyezvén fiát, kéretlenül a maga részéről is levelet adott ki az ügyről. (Vagyis: nem ő, hanem veje esett a törökösség bűnébe.) A „fogott bírák”-at nemigen győzte meg Turzó - számunkra posszibilisnek tűnő - előadása, s ezért az 1567. évi 30. törvénycikk alapján halálra ítélték. Az ilyenfajta ítéletek tulajdonképpen nem veszélyeztették komolyan az elítélt életét; rendszerint arra szolgáltak, hogy a földesúr vagy - amennyiben ő nem járt el - más fórum (például a vármegye) minél nagyobb summát préselhessen ki belőle. Ezúttal is így történhetett, hiszen Turzóval a későbbi években is gyakran találkozunk szórványos forrásainkban.136 Meglepetésünkre a vármegye 1678-ban ismét törö- kösségi ügyre figyelmeztette Halas földesurát; a vád szerint ugyanis alattvalói - valami ismeretlen ügyben a törökhöz fordultak. Az ügy kimeneteléről azonban egyelőre semmit sem tudunk.137 A magyar hatóságoknak gondjuk volt arra is, hogy a pusztába vetett közösségek önvédelmét, lehetőségeik szerint, elősegítsék. 1668-ban I. Lipót a kiskunságiak kérésére úgy rendelkezett, hogy a katonák csak kapitányaik és tisztjeik meghatalmazó levelével mehessenek a hódoltságba. Amennyiben nem így tennének, s ott házakat rohannának meg, a köteles ellátás feletti követelésekkel állnának elő, a lakosság eszközeiben, berendezkedési tárgyaiban és marháiban kárt tennének, a lakosságot ütnék-vemék és szidalmaznák, a sérelmet elszenvedett községeknek szabadságukban álljon a hatalmaskodókat elfogni s a vármegyei hatóság kezére adni.138 A védlevél persze - annyi sok más társához hasonlóan - erősen megkésett, 358
