Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 6. Szakály Ferenc: Kiskunhalas a török uralom alatt

tűnik, kimaradt a Halas birtoklása körüli viszontagságokból; még 1680. tavaszán is megkapta a nekijáró 1678-1680. évi summát.)

Míg a Paksyak 1660-ban is, 1668-ban is szorgosan fizették Pest-Pilis-Solt vármegyének a földesurakat birtokait arányában terhelő adót, sőt a 3 forintot fizető Paksy Lászlót, majd leszármazottad Solt megyében csak a kalocsai érsekség előzte meg,115 Halasról szinte teljesen elfeledkezni látszanak. Az 1680-as évek közepén a családba beházasodott, azt életre galvanizáló, energikus Daróczy István jelentette be igényét a mezőváros adójára. Ahogy az akkori zavaros időkben szokás volt: 1685- ben lefogatta s Győrbe hurcoltatta Tegzes (II.) Jánost, majd katonákat küldött Halasra „némü-némü szófogadatlanságukért”, ám a lakosoknak 500 tallérban és 2 pár csizmában sikerült kiegyezniük. Mint egy későbbi összeállításból kiderül, ez már a harmadik figyelmeztetés - ahogy akkor mondták: nyargaló - volt:

„Anno 1685. nemzetes Daróczy István, akkori földesurunk lévai Farkas Jánosnak, Szabó Mártonnak, Zana Györgynek több társaival edgyütt levelet adott, hogy minden jószágunkat takarítsák el, amelyet végre is hajtván, tülök kénteleníttettünk visszaváltani tall. 800. Ez sem lévén elég, két embereinket felvitték Lévára, Daróczy István urunknak kezében adták, kik közül egyik emberünk megkárosíttatván kor- ponaiaktúl, mint földesúr Daróczy István urunk jobbágya kárát keresni ment Korpo- nára, az útban az tolvajoktól paripájától, fegyverétül megfosztatott, rajta megesett kárért nem a tolvajokat kergette, hanem azon megkárosult emberünkön vett 110 tallérokat. Onnét specificált emberinket Győrré felvitte, holott az Iványosi házában rabul tartotta és sanyargatta. Ahonnét különben nem szabadíthatván ki, kellett fizetnünk szabadulásokra 2000 tallérokat.” Ugyanezen esztendőben Daróczy az említett lévai Farkas Jánosnak adott levelet megkárosításunk után, „kezéhez nem vette Daróczy István urunk, újobban az levélnek erejével Farkas János ránk jővén, számos marháikat hajtatta fel Lévára, noha már akkor mindenökrül megelégítettük Daróczy István urunkat. Győriül maga által Lévára menvén, a katonákat jószágunknak a javából 500 tallérokig fizette, ami megmaradott, az aljak, azt kellett hazahajtani”.116 Daróczy láthatóképp a legkeményebb módszerekkel igyekezett a halasiak fejébe verni, hogy rajta kívül más urat ne keressenek. Mintha ez csak és kizárólag a halasiakon múlott volna...

Közbevetőleg itt kell megemlíteni, hogy az a 200-300 kilométer - megrakva török helyőrségekkel -, amely Halast a királyi Magyarországtól elválasztotta, a korábbiakban sem volt akadálya a végvári katonaság behatolásának és itteni garázdálkodásának. A budai pasa panaszára Esterházy Miklós 1629-ben nagyszabású tanúvallatást rendelt el Szécsényben annak megállapítása végett, hogy Vadkertnél kik verték fel „az fő árus törököket”. Az ennek során meghallgatott 213 (!) tanú, sajnos, nem bizonyult valami közlékenynek. Azon kívül, hogy a Balassák kékkői katonáit jelölték meg tettesként, legföljebb csak annyit közöltek: azért gyanakodnak erre vagy arra, mert gyakorta jár „az Alföldségre”. A Vadkert környékéről joggal remélt információkból semmit sem kapunk, hiszen azt is, hogy az általában inkább „Vad351