Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 6. Szakály Ferenc: Kiskunhalas a török uralom alatt
István nem adta ki az asszony részét abból a 100 tallérból, amelyet neki kézbesítettek. Egyébként Kovács már (8 tallérért) megvette azt „az embernek való... paplant”, amit ígért. Ezek szerint ebben az övezetben is voltak magánhasználók által kisajátított részek, noha nem tudjuk elképzelni, hogy Halas közvetlen közelében ne lettek volna nyilas osztás alá eső szántók. Halas eszerint 100 vagy - amennyiben a fent említett összegben Agárdy része nem volt benne - 150 tallérért használhatta saját határát, míg annak egyharmadát örökáron magához nem váltotta. Úgy tűnik, hogy az előbbiekhez képest távolabb eső Pokárdot az ott kitermelhető épület- és tűzifa tette nélkülözhetetlenné Halas számára (miként a fában szegény mezővárosnak jól jött az alább említendő Vadkerten, Csáboron, Bőszéren és Szentdömötörön található erdő is). A XVIII. század végén egyenesen a „régi pol- gárdi Halasra vezető fahordó utat” jelölték meg a Halas és Kecel közti határként. A jószerivel Halas szélső házaiig benyúló övezet további pusztái közül az egymással szomszédos Kötöny és Harka, valamint Pirtó használatáért fizetett bérleti díjakról vannak adataink (ez utóbbi adatait azonban a „külsőbb övezethez” tartozó Tázlámál ismertetjük majd). Harkát,93 amely jelen ismereteink szerint a Ráday család birtokában volt, legkésőbb 1650-től - valószínűleg azonban jóval korábbtól - fogva mezővárosunk használta 1650 körül 10 tallérért = 15 Ft-ért 1654 14 tallérért = 21 Ft-ért 1656 16 tallérért = 24 Ft-ért 1679 10 aranyért = 40 Ft-ért + 2 „schillet” szőnyegért+2 pár bélelt csizmáért 1658-ban valamilyen nézeteltérés támadhatott a birtokos és használók között; február 7-én, majd április 11-én ugyanis Ráday András, több más helységgel együtt, Halast is eltiltotta számos Solt megyei pusztája, köztük Harka „élésétől”. Kötöny94 1667-ben Jánossy János harmincegyedmagával támadt a halasiakra (akik már 40 éve használták Kötönyt, ez ügyben Szél György indíttatott vizsgálatot, következésképp érdekeltnek tartotta magát Kötönyben. 1672-ben a kecskemétiek közölték a földbirtokos Jánossy-testvérekkel: amennyiben felverik a díját, úgy elállnak bérlésétől. A Jánossy család 1680. évi számadásai szerint halasi Szabó János és társai bérelték 20 tallér, 2 sajt, 2 hal és 2 kila rizskása fejében. Ellentétben a többi pusztával, Harka és Kötöny hasznosítási módjáról pontos képet kapunk a Márkus István és János „hódolt” esküdtek által 1667. augusztus 17- én lefolytatott - már említett - tanúvallatásból.95 A kihallgatott tizenegy halasi közül Varga István (60 éves) 27, Szabó János (28) és apja 39, Szabó Balázs (50) 24, Major Mózes (30) 6, Ős Máté (85) 10, Farkas Ábrahám (50) 7, Mojzes János (50) 28 és Szőcs János (35) 3 esztendeje rendelkezett Kötönyben szállással. A Kötönynél jóval 345
