Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 6. Szakály Ferenc: Kiskunhalas a török uralom alatt
1674 1679 Nagykőrös 325 Ft* Nagykőrös 324 Ft* Kecskemét 300 Ft Kecskemét 300 Ft Cegléd 200 Ft Cegléd 200 Ft Flalas 72 Ft Flalas 60 Ft Szalkszentmárton 51 Ft Szalkszentmárton 51 Ft * Ezen kívül egy perzsaszőnyeg Noha Halas az 1676. évi árenda-jegyzékben mindössze 30 Ft-tal szerepel, és éppúgy némi - ismeretlen okú - visszaesésre utal az 1679. évi árenda-összeg is, a mezőváros termelése valójában nem csökkenhetett tartósan, hiszen 1681-ben ismét 24 arany =72 Ft befizetését nyugtázta az árendátor.85 Spekulatív elképzeléseinket igazolni látszik néhány, a XVII. századi Halas szántóföldi termelésére vonatkoztatható szórványadat is. Nagykőrös városa gondos kimutatást vezetett az általa - itt nem részletezhető okok miatt - vásárolt búza, árpa és zab, valamint bor származási helyéről és beszerzési módjáról. A gabona-kimutatásokban árpa-eladóként először csak 1681-ben bukkan elő Halas, akkor is jelentéktelen tétellel, ha azonban ehhez hozzávesszük, hogy a zab-eladók csoportját egyenesen Halas vezeti, ez az egyedi adat is más megvilágításba kerül. Halasi név először 1654-ben bukkan fel zabvásárlás kapcsán, kis tétellel. 1681-ben azonban már három halasi eladót regisztráltak Kőrösön, akik messze nagyobb mennyiséget (81 fertály=179 Ft) szállítottak ide, mint az összes többi helységbeliek együttvéve.86 A fentiekből alighanem az is következik, hogy a gabona- és takarmánytermelésben a város a török megszállás végefelé emelkedő tendenciát mutat. A későbbi térképek szerint Halas szoléi a várostól nyugatra, Kistelek, Rekettye és Füzes keleti szélén helyezkedtek el.87 Ezek hozamáról - és talán a halasi bortermelés minőségéről - némileg pontosabb képet alkothatunk, úgyszintén a nagykőrösi számadások segítségével. Illusztrációul olyan évet választottunk, amikor Halas még viszonylag „fiatal” település volt (1643), ám az újjátelepülés után ültetett szőlők már több esztendeje termőre fordulhattak. Az ez évi „borok vétele”88 jegyzék szerint Nagykőrös magisztrátusa harminc személytől mintegy 65 tereh, 5 átalag, 3 egyesfa és 12 karikafa bort vásárolt. Az eladók többsége helybéli polgár, mellettük mindössze egyetlen hosszúhetényi (Baranya m.) és 5 vagy 6 halasi tudott „betömi” erre a piacra. Az utóbbiak 1643. évi boreladásait márcsak azért is részletesen ismertetjük, mert a velük megejtett számadásból városunk életének más aspektusaira is némi fény vetül. (A szereplő pénznemek feloldása: forint=100 d., gréci tallér=140 d., császártallér=150 d.): Tóth Mihály 1 tereh (66 Ft-jával) = 66 Ft- azonnal fizetve Dakó János 10 tereh (71 Ft-jával) =710 Ft- ő magának adtak három alkalommal 50 Ft-ot+40 gréci tallért+205 Ft-ot+19 Ft-ot- annak az embernek, aki Dakó ügyében Debrecenbe ment, 2 Ft-ot- a gyapjút szállító szekeresekkel küldtek neki 50 császártallért 340
