Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 6. Szakály Ferenc: Kiskunhalas a török uralom alatt

Ez részben azt is megmagyarázza, hogy a török összeíró 1570-ben miért minősítette falunak.

Érdemes megvizsgálni a későbbi halasi pusztákon osztozkodó helységek hane- számának további alakulását, hiszen a fentiekben láthattuk, hogy az 1560-ban még az utóbbiakban élő pusztahasználók feltűnően nagy számban jelennek meg Halas 1570. évi összeírásában. Ez az újabb összevetés az alábbi eredményre vezetett:41

1560

1570

1578

Csökkenés

1560-1578

Csertőháza

27

23

17

között

10

Foktő

284

234

203

81

Hantoka

34

19

15

19

Homokmégy

41

25

15

26

(Kis- és Nagy)Kál

44

19

9

35

Kecskemégy

11

11

8

3

Kozmó

11

14

9

2

Sármégy

36

32

23

13

háne-szám összesen

488

377

299

189

az előző összeghez viszonyított csökkenés %-ban a kiinduló összeghez viszonyított csökkenés %-ban

22%

20%

39%

Távol álljon tőlünk a feltevés, hogy - ebben a rendkívül mozgalmas korban - valamennyi elköltözött Halasra települt volna, tény azonban, hogy az 1560 és 1570 közt bekövetkezett csökkenés (111) kétségtelenül gyanúsan közel áll Halas 1570. évi háztartás-számához (127).

Mindez egyértelműen arra mutat, hogy a Halast újratelepítő Szokollu Musztafa budai pasa igencsak kiérdemelte Miskei György - és nyilván általában Halas lakóinak - áldó szavait, hiszen az általa nyújtott (egyelőre ismeretlen) kiváltság mágnesként vonzotta ide a környékbeli népesség legmozgékonyabb és legvállalkozó- szellemübb elemeit. Ez több puszta feltevésnél, hiszen - miközben segít értelmezni Miskei sokat idézett bejegyzéseinek rejtélyes pontjait - megerősíti hipotézisünket. Azon mondat, miszerint „én Miskei György ugyanezen esztendőben, tudniillik 1571-ben kezdtem házat építeni [Halason], de nem bátorkodtam [állandóan] itt lakni”, eszerint így értelmezendő: az új telepesek - a felkínált kedvezmények vonzására - felíratták magukat a halasiak közé, ám eközben egyfajta kétlakiságra rendezkedtek be; idejük nagyobbik részét másutt, alkalmasint eredeti lakóhelyükön - Miskei Homokmégyen - töltötték.42 Egyébként, ha figyelmesen olvassuk, Miskei szövege expressis verbis kimondja azt is, hogy Halas újjátelepítését nagyobbrészt nem a korábban elszéledt, most visszatérő helyiek, hanem máshonnét verbuválódott telepesek végezték. (Meglehet, az amúgy is kisszámú halasi lakosságot a tatárok, kevés kivétellel, kardélre hányták.) Ők éppen azzal vívták ki Miskei elismerését, hogy olyan buzgalommal fogtak az újjáépítéshez, mintha örökjogon bírnák a

322