Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 6. Szakály Ferenc: Kiskunhalas a török uralom alatt
nográfusa, Nagy Szeder István 1926-ban mindössze három olyan adattal szolgálhatott, amelyekből megtudhatunk valamit a település XVI. századi történetéről. Az egyik egy 1561. évi adománylevél, amelyben Ferdinánd király, úgymond, Paksy Jánosnak adományozza a várost. Bár Nagy Szeder István sem a lelőhelyet, sem a közelebbi dátumot nem közli, sikerült az oklevelet - igaz csak átiratban és egyszerű másolatban - visszakeresnünk. Az 1561. július 9-én, Bécsben kelt levélből kiderül, hogy a Paksyak már huzamosabb ideje birtokolták a benne felsorolt Pozsega, Tolna, Fejér (solti széki), Temes és Szabolcs megyei birtokokat - köztük „totale oppidum Halas nuncupatum cum thelonio sicco in eodem habito in Csongradiensi comitatu” -, s csak azért volt szükségük új adományozásra, mert okleveleik az elmúlt zavaros időkben elvesződtek. A dokumentum azonban nemcsak Paksy János komáromi főkapitányt és ispánt, valamint annak Péter és György • nevű fiát, hanem Paksy Lajost és fiát: Gáspárt, s Jóbot és fiát: Mihályt is megnevezi birtokosként. A kiskunhalasi monográfus tehát joggal következtetett arra, hogy a település lakott volt,5 hiszen amennyiben nem így lett volna, úgy az adománylevél ezt a tényt aligha hallgatja el. A másik adat egy, a mezőváros határába olvadt pusztahelyek ügyében felvett, 1658. évi [!] tanúvallatási jegyzőkönyvből származik. Ebben Tárnák Bálint magát százegy évesnek állító foktői (Solt m.) jobbágy, „hogy mikoron Halas városa az tatár miatt elpusztult, akkor már tizenkét esztendős voltam, Halas városának minden veszödelmét jól tudom...”6 Amennyiben tehát hihetünk egy magát százévesnél idősebbnek mondó paraszt előadásának, a mezőváros pusztulását valaminő tatárjárás okozta. Elsőre hajlamosak lennénk az egész Solt megyét és Pest megye java részét romlásba döntő 1596. évi tatár pusztításra gondolni,7 ám Tárnák semmiképpen sem tévedhetett akkorát, hogy összekever érett férfikorában, illetve gyermekkorában megesett dolgokat. Ha ugyanis a kézenfekvő számítást elvégezzük - 1658-101=1557+12=1568 -, nyilvánvaló, hogy a dolog nem a század végén, hanem jó harminc esztendővel korábban történt. Nagy Szeder a fentiekből arra következtetett, hogy Halast a Gyulát ostromló török táborból 1566-ban kirajzott tatár segédcsapatok pusztították el, s nyilván igaza van abban, hogy egy százesztendős ember esetében két esztendős tévedés nem lehet a hiteltelenség bizonyítéka. Való igaz az is, hogy az 1566. évi tatárjárás komoly károkat okozott Gyula tágabb értelemben vett környékének,8 ám ennek az elképzelésnek mindenképpen ellene szegezhető, hogy a Kiskunság több mint 100 kilométerre esett a hadszíntértől, ráadásul még a Tisza is védte a Gyulától indult portyáktól.9 A Nagy Szeder István által felkutatott adatok közül a harmadik, a szakirodalomban addig teljesen ismeretlen forrás a legbecsesebb számunkra. Azokról a - fentiekhez hasonlóan, úgyszintén nem teljesen világos - feljegyzésekről van szó, amelyeket Miskei György halasi lakos10 egy, a tulajdonában levő teológiai témájú könyvben (Nürnberg, 1502) 1571 és 1575 között vezetett. Mivel a bejegyzés tele 304
