Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

31 Pálóczi Horváth András 1982. 89-107., 1989.b. 75-83., 1993. 80-95., 177-186.

32 A magyarországi kun településhálózat kialakulásának problematikus kérdéseit összegző munkák, további bőséges irodalommal: Pálóczi Horváth András 1974. 244-259., Selmeczi László 1992.a. 8796., Hatházi Gábor 1994. 27-40.

33 Györffy György 1987. III. 529., 1990. 277.

34 Györffy György 1987.1. 702., 888., II. 344.

35 Györffy György 1987.1. 888, 898-899., Csánki Dezső 1890-1913.1. 682., Bártfai Szabó László 1938.

74., 128.

36 A vitás kérdéskör összefoglalója, további irodalommal: Szűcs Jenő 1993. 3-6., 349.

37 A rendelkezésre álló írott és régészeti adatok nyomán az utóbbi évtizedek kutatása mindinkább arra mutat rá, hogy a tatárjárás után megfigyelhető „pusztulási hullám” nem feltétlenül kapcsolódik kizárólag a mongol hadakhoz. Sok esetben az elnéptelenedés a 13. század utolsó negyedéhez kötődik, s valójában a korra oly jellemző természetes pusztásodás eredménye. A jelenség történeti vonatkozásait elsőként Szabó István (1966. 139-183.) és Maksay Ferenc (1971. 78-79.), a kun régészet oldaláról Pálóczi Horváth András (1974. 245-248.) körvonalazta: a folyamat részben összefügghet azzal, hogy a mongol dúlás után előmerészkedő túlélők - spontán elvándorlással - kedvezőbb természeti adottságú és megürült vidékeken kezdték meg új életüket. Másik igen fontos vonulatát Szűcs Jenő (1993. 168177., 208-215.) „népességmobilitás” gyűjtőnév alatt, az egykorú források hármas fogalomrendszerébe ágyazva („terra vacua” - üres föld, „congregatio populorum” - népek gyűjtése, „dispersio populorum” - népek visszahívása) magyarázza. A tatár pusztítások, ugyanakkor az erdővidékek benépesítési hullámának együttes hatására kialakuló, égető „munkaerőhiány” a paraszti rétegek anyagi és társadalmi felértékelődését vonta maga után. Az ezzel együttjáró munkaerő csábítás (hospes és soltész joghoz közelítő, kialakuló jobbágyi keretek) óriási vonzáshatást gyakoroltak az addigi paraszti társadalom túlnyomó részét alkotó servus és libertinus elemekre. Az ennek hatására jelentkező tömeges szökések és elvándorlások a magánföldesúri nagybirtokokra főként a korábbi kötöttségeket fenntartó királyi nagy- birokokat (emellett az egyházi birtokokat, kisnemesi prédiumokat) sújtotta. Az 1260-70-es évektől mind nagyobb méreteket öltő elvándorlások megakadályozására Kun László korától - a várispánságok felszámolódása folytán - már megfelelő karhatalom sem állt rendelkezésre.

38 Pálóczi Horváth András 1987. 20-21., Hatházi Gábor 1987. 36-38.

39 Szűcs Jenő 1993. 62-63.

40 Szűcs Jenő 1993. 133.

41 Szűcs Jenő 1993. 293.

42 Györffy György 1990. 279., 283-285., Kristó Gyula 1994. 135-136., Szűcs Jenő 1993. 303-305.

43 1. 37. jegyz.

44 Pálóczi Horváth András 1993. 118-122.

45 A kun betagolódási folyamat alapvető történeti feldolgozásai, további bőséges irodalommal és Gyárfás István (1870-1885. III.) munkája után felmerült források közlésével: Kring Miklós 1932. 3563., 169-188., Mályusz Elemér 1939. II. 414-419., Györffy György 1990. 274-304.

46 Gyárfás István 1870-1885. III. 539., 596-599., Mályusz Elemér 1939. II. 417., Györffy György 1959.

36., Szeged t. 1. 339., 386.

47 Györffy György 1987. III. 530-532., 1990. 299-304.

48 Wicker Erika 1989. 30.

49 Wicker Erika 1989. 33-34., Biczó Piroska 1984. 159-167.

50 Wicker Erika 1989. 22-23., Wicker Erika - Trillsam Márton 1994. 39.

287