Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

egyéb kötelezettségek megváltása utáni, rendszerint ugyancsak 1—4 Ft-nyi összeg, egyházi tized stb.) elérhette a 12-15 Ft-ot. Ha ehhez hozzá vesszük az akkori optimális létminimum 12 Ft-ra becsülhető összegét, úgy tűnik, egy-egy átlagos parasztcsalád - ha minden adókötelezettségének eleget tett, s úgy-ahogy megélt - évente kb. 24-27 Ft jövedelmet tudott előteremteni.499 Az összehasonlítás kedvéért: ekkoriban a királyi had egy lovasának havi zsoldja 3 Ft (évi 36 Ft), egy gyalogosé 2 Ft (évi 24 Ft) volt.500 II. Lajos 1525. évi számadáskönyve szerint kb. ugyanennyit (24 Ft) keresett a királyi istálló egy-egy magyar lovásza is, míg a német lovászok már 31-32 Ft-ot.501 Ekkoriban a nándorfehérvári várnagy évi fizetése 500 Ft értékű só,502 Frangepán György kalocsai érsek évi jövedelme 25 ezer Ft. A csúcsot Bakócz Tamás esztergomi érsek 85 ezer Ft-os jövedelme jelentette.503

1 Ft-ért ekkor kb. 2 mázsa búzát, vagy mondjuk 20 kis gyertyát lehetett kapni.504 Mindez 1508-ban Budán 20 napig fedezhette egy személynek az akkoriban szokásos napi kétszeri főétkezést (villásreggeli és estebéd), de csak bor nélkül.505 A királyi konyha ellátására 1525-ben egyébként napi 100 Ft-ot fordítottak.506 Vagyis a fehértói „kincs” még az udvar egyetlen villásreggelijére sem futotta. Egy Somogy megyei periratból kiderül, hogy a kor divatjára jellemző ruha, a tunika - ha drága, külföldi posztóból készült, s gallérját hermelin díszítette - 3-5 Ft-ot ért. Olcsóbb változata 1-2 Ft volt.507 Az 1460-70-es években egy vágóökör ára 1,5-3 Ft között mozgott, 6 Ft-ért már két aranyszállal és selyemfonállal átszőtt asztalterítőt is lehetett kapni.508

Mindebből következik, hogy a fehértói pénzlelet elrejtője nem tartozhatott kora leggazdagabbjai közé. Mátyás veretéinek jelenlétéből ítélve - mint már jeleztük - egy szerény jövedelmű család csaknem 2 generáción át gyűjtött vagyonkájáról van szó.

Az előkerülési hely - Fehértó középkori falumaradványaitól pár száz méterre - feltétlenül felveti, hogy a kun szállás (1. kun szállások adattára) valamely ruralis családja, esetleg a kapitány egy telepített jobbágy famíliája lehetett a hajdani tulajdonos. (A kapitány személye annyiban kizárhatónak látszik, hogy egyedül éves jövedelmük tegzes adóba fizetett hányada jóval több volt 30-35 Ft-nál: 1473-ban átlag 75 Ft, 1505-ben már csak 50 Ft.)509

A lelet legkésőbbi érmének kibocsátási éve - 1511 - okkal teszi gyaníthatóvá, hogy az elrejtés az 1514. évi Dózsa-féle parasztfelkelés véres eseményeihez kötődik.510 Nem tudjuk, kik lehettek akkor Fehértó feldúlói. Gyanúba foghatók a lázadó parasztok éppenúgy, mint az úri „rendcsinálók”. Amikor Bakócz Tamás esztergomi érsek 1514 május 15. és 24. között több ízben is kihirdette a lázadást elindító kereszteshad feloszlatását, ill. betiltását, Nagy Antal sárközi kisnemes, a kalocsai paraszttábor vezére már napok óta uralma alatt tartotta Bodrog és Bács vármegye területét, s hozzá látott az ellenálló helyek, főként nemesi udvarházak fel- prédálásához. Hamarosan csatlakoztak hozzá Pogány Benedek és Nagy Radoszláv - immár a környék mezővárosi népével (talán Halaséval is?) felduzzadt - seregei,

274