Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban
sadalmi és közjogi keretek (székrendszer), melyek közt az életforma váltás (feuda- lizálódás, keresztény hitre térés, alföldi magyar parasztkultúrába való betagolódás) zavartalanul befejeződhetett volna, kun öntudatuk töretlen megtartása mellett. A kiváltó ok egy dühöngő pestis járvány, majd az azt követő éhínség volt. Magára a katasztrófára nézve csak közvetett adatokkal rendelkezünk. 1472-75 között már csak a végeredményről értesülünk: a Duna-Tisza-közének délebbi kun régiójában, főként a Halas-szék területén szállások egész sora vált lakatlan pusztává. Kapitányai (Thenkesek, majsai Tótok, Csercsik) azt kérik az uralkodótól, hogy - a kipusztult kunságot pótolva - e településeket (Othasyliszallas, Törtei, Bocsa, Kön- csög, Csólyos, Fejértó, Majsa, Kömpöc) máshonnan hozott magyar jobbágyokkal népesíthessék be.400 A szerencsétlenség időpontjának meghatározásánál sokat segíthet Mátyás 1462. évi oklevele (1465-ben és 1469-ben újra megerősítve), melyben megengedi a szegedieknek, hogy a pusztává lett kun Asszonyszállást kaszálóival együtt ugyanúgy használhassák, mint eddig, megtartván azonban a kunok fönnálló jogát is. A területet a jövőben csak legeltetésre szabad használni, azon a kunok nem telepedhetnek meg újra. Egyébként a korábbi években (1458 táján?) a puszta birtoklására - törvénytelenül - Mizsér János szegedi bíró, annak halála után pedig bizonyos Antal deák, beneszállási kun is adománylevelet szerzett, amit a király ezúton visszavont.401 A pusztulási hullám tehát már 1462 előtt bekövetkezett. Mindezt érdemes összevetni a Szegeden ekkoriban rendezett országgyűlések időpontjaival is, hiszen a környéket pusztító pestis járvány ezek megrendezését biztosan nem tehette lehetővé. Márpedig ezek 2-3 éves sűrűségű sorában (1447, 1448, 1452, 1463, 1466, 1468)402 jól érzékelhető egy 11 esztendős hiátus: 1452 és 1463 között. így logikusnak tűnik annak feltételezése, hogy a Halas-szék kunjait megtizedelő pestis összefügg a Nándorfehérvári csata után, 1456 augusztusában kitört délvidéki járvánnyal, mely Hunyadi János és Kapisztrán János halálát is okozta. A csapást az egykori Csertán-nemzetség népe soha többé nem tudta kiheverni. Ennek demográfiai vonatkozásaira Emuszt Zsigmond kincstartó 1494-1495.évi adójegyzéke vethet némi fényt. Eszerint a Solt megyénél regisztrált 3 Duna-Tisza- közi kun szék (Halas-, Kecskemét-, Kara- vagy Mizse-szék) kunjai közül 1494-ben 41 kapitányi, 1495-ben - a kapitányokkal együtt -összesen 433 porta volt adómentes. A Külső-Szolnok megyének adózó Kolbáz-székben 1494-ben 48 kapitányi porta találtatott, míg 1495-ben 874 kun porta volt adómentes. A Fejér megyei Hantos-székben 1494-ben nem regisztrálták a kapitányokat, 1495-ben viszont 174 az adómentes porták száma. A Heves megyében adózó jászoknál 1494-ben szintén nem írták össze a kapitányokat, 1495-ben az adómentes porták száma viszont 907.403 A forrást demográfiai szempontból behatóan elemző Szabó István sem tagadta, hogy a fenti adójegyzékben szereplő kun és jász adatok nem alkalmasak a székek teljes népességének meghatározására, viszont úgy vélte, hogy kitűnően jelezhetik a kapitányi családok mellett létező, kiváltságos középrétegét, amely szerinte 25 ezer főre becsülhető.404 (Kubinyi András újabb, átfogó módszertani kritikán alapuló 250
