Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban
13. Csengele (Chengele): 1493, 1570. Kun földrajzinév eredetű: ’fás, bokros hely’. Kapitányi családja nem ismert. Ma is létező helység. A feltételezhetően ket- tőződött település (talán a ruralis közösség és a függő kapitányi népek szétválása folytán kialakult Alsó- és Felsőcsengele?) mindkét temploma és temetője - az Árpád-kori előzményeken létesült, mai nevén Bogárhát (13-16. század) és a Templomhalom (14-15. század) - régészetileg kutatott, 1892-ben Reizner János, 1975-ben Horváth Ferenc vezetésével.377 14. Kömpöc (Kempeczzallasa, Kempezzallasa, Kempeth): 1473, 1475, 1493, 1570. Kun eredetű, de pontosan még nem eldöntött etimológiájú településnév: reálisabb, földrajzi vonatkozású ’kupola, halom’, esetleg ’lószerszám fémcsüngő dísze’. Kapitányai a Majsai Tóth családból kerültek ki. Ma is létező helység.378 15. Csólyos (Cholyoszallasa, Cholyos, Cholias): 1473, 1475, 1493, 1570. Kun személynévi eredetű: ’halom, rakás, tömeg’. Kapitányai a Majsai Tóth családból kerültek ki. Ma Csólyospálos része. A csólyosi iskolától kb. 1 km-re délre, a Hegedűs- majd Mariska tanya mellett 1903-ban pogány kun harcos 13. század második felére keltezhető fegyveres-páncélos lovassírja került napvilágra, s jutott a MNM-ba. (Részletei bővebben a főszövegben) A hozzá kapcsolható középkori kun szállás nyomai ugyancsak régészetileg beazonosítottak: a sír dombjától nyugatra húzódó vízjárta lapos túloldalán, kb. 500 m-re.379 16. Öttömös (Hythemeszallasa): 1436. Kun személynévi eredetű: ’végrehajt, kifizet, letörleszt’. Kapitányai a Majsai Tóth családból kerültek ki. Ma is létező helység. Az Árpád-kori előzményeken létesült középkori kun szállás maradványait Móra Ferenc azonosította és kutatta 1905/6-ban (Templomhegy, Förtön járásban, a Klauzál erdő közelében). A feltárás az alaprajzilag sajnos nem tisztázott templom néhány részletére, valamint a hozzá kapcsolódó temető - meghatározóan Anjou-kori - 75 sírjára szorítkozott.380 17. Altokszállás (Althokzallasa, Altokzallasa, Altok): 1446, 1493, 1570, 1580. Kun személynévi eredetű: ’gyarapító, növelő’. 1446-ban kerül át a Kecskemét-szék joghatósága alól a Halas-székhez. Kapitányai a Majsai Tóth családból kerültek ki. Emellett e szálláson élt az 1446-ban kapitányi kiváltságokat nyert, eredetileg ruralis Alter-, ill. Altez család is, mely valamikor a 16. század első felétől magánbirtokként uralta azt. Nyilván Szegeddel pereskedve, melynek 1570. évi pusztajegyzékében szintén szerepel. Ma Átokháza puszta, Ásotthalom község határában. Szeged- Bilisics erdő (Alsótanyai puszta) néven is ismert részén már Tömörkény István (1902—4) és Móra Ferenc (1908) is folytatott régészeti kutatásokat. Az akkor fel- gyűjtött emlékanyag ma már sajnos topográfiailag is alig értelmezhető, kevert szórványegyüttes. Pálóczi Horváth András elemzései nyomán annyi mindenképpen sejthető, hogy a középkori szállás az egykori „állami csemetéskert” területén keresendő (tűzhely maradványok, vaseszközök, kerámia), az erdő északi peremén pedig 243
