Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban
denesetre a Karcag környéki szállástemetők 16. századi rétegeiben rendre feltűnnek.352 A 14. század második felétől-végétől régészetileg is jól felismerhető településeik - a felszíni nyomok alapján - már utcás-soros szerkezetűek voltak. A kun szállások feltárási tapasztalatai (Szabó Kálmán és Papp László Duna-Tisza- közi ásatásai, továbbá Túrkeve-Móric, Orgondaszentmiklós, Szentkirály stb.) és megismert temetőik nyomán tudjuk: e szállások lakói a 15-16. századra szinte tökéletesen hasonultak a környező magyarsághoz. Szabó Kálmán első közléseit és az egykorú régészeti és a későbbi néprajzi párhuzamokat is figyelembe véve a Halas környéki kunok házai hasonlóak lehettek az alföldi más, magyar falvak épületeihez: mint a rendszerint 3 osztató (szoba, konyha, kamra) ún. „közép-magyar háztípus” előképei. A vesszőfonatos, sárral tapasztott, meszelt falak vázát levert faoszlopok alkották, a tető ágasfás-szelemenes szerkezetű volt. Alatta a szobák egyikét-másikát esetenként már padlásolták. A konyhából fűtötték a hátsó falból kiugró, kerek sütőkemencét, és a szoba díszét, az ún. „szemeskályhát” (csempés kályha előzménye). A főzéshez - sokszor kővel körülrakott - szabadtűzhely szolgált. A berendezésről és a háztartási felszerelésről sajnos csupán néhány vasalás töredéke, edények, szerszám-félék árulkodnak.353 Az Alföld törökkort is átélő kunjainak defter-adóösszeírásai (beszolgáltatott terményfélék)354 - összecsengve a már hivatkozott V. László-kori kun-jász adólajstrommal355 - valamint a mezőgazdasági eszközleletek ugyancsak jelzésérté- kűek. Lovaikat patkolják, Tömegesen ismertek e településekről a sarló, kasza, vasvilla, metszőkés, ásó leletek, a szekér és eke vas alkatrészei.356 Hasonlóan árulko- dóak a szentkirályi ásatások gondosan felgyűjtött növényi maradványai: gabonafélék, lencse, borsó, görög- és sárgadinnye, dió, barack, cseresznye, meggy, szilva, len, kender, mák stb. magvai,357 mindezek már a magyarsággal egyenrangú földművelést, kertkultúrát, halászatot és méhészetet jeleznek a 15. századtól. Az állattartás módosulását és letelepedett jellegét tükrözik a tartott fajták és azok mennyiségben is tükröződő fontossági sorrendje: szarvasmarha, juh és/vagy kecske, sertés, ló, tyúk és lúd (emellett kutya és macska).358 Fontos leszögeznünk, hogy nem mindennapi teljesítményről van szó! A kunoknak ugyanis - mint „későn érkezőknek” - többnyire csak homokos, máskor szikes vagy lápos területek jutottak. Azokon a földeken kellett megteremteni új, földműves életüket (s behozni a „lemaradást”), 236 9. Késő-középkori ajtó(?)vasalás. Zsana-Templomdomb TJM 61.41.28.
