Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

az az 1941-ben napvilágra került híres, Zsigmond-pénzekkel záruló 14-15. századi kincslelet is, melyről később még esik szó. (19. színes kép)

Jóllehet Bodoglár csak Szeged 1570. évi pusztajegyzékében tűnik fel először,227 nevének típusossága már eddig is valószínűvé tette az itteni középkori település maradványok kun szállás voltát (lásd: kun szállások adattára). E tekintetben felbecsülhetetlen forrásértékű újabb, akár perdöntőnek tekinthető bizonyíték a már idézett, a Kalasok szállásaihoz tartozó földek határjárását tartalmazó 1451. évi, s 1465-ben megújított határjárási oklevél.228 Eszerint a Kalas uralom alatt álló kun szállásterületek hatámevei és határjelei a következők: 1. „három Halom”, a kun Bócsaszállása felől, 2. „ terra Otarhalma ” (félig kun helynév: „karám”)229 a szintén kun Bugacháza felé, 3. a Karapái szállás problémája kapcsán már említett „virgultum Kerews ” (tehát Kőrös felé), 4. „Menewscuta ” (Méneskút?), 5. „Eguerhomoch ” (Gyárfásnál Egneihomok-nak is olvasva),230 6. „Bagdas ilese” (Bagdas ülése, félig kun, személynévi eredetű, szállásra utaló helynév)231 7. „Lekeshomoca” (Lekes- homoka), 8. „Besotar” (kun helynév: ’öt karám vagy legel’)232 8. „Keweshalom” (Köveshalom!), 9. „Feer-feld” (Fejérföld!), 10. „ Vamoshalom ” (Vámoshalom), 11. „Ketelegaska” (kun helynév: ’hóka vezetéklovú'),233 12. „Artanhalma” (Artányhal- ma!), a szankszállási Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templom környékén.

A határjelek sorrendje többé-kevésbé elárulja a körülhatárolás menetét. Északon Bócsával kezdődött, előbb északkelet felé Bugac, majd északnyugat felé Kőrös és - értelemszerűen - Vadkert következett. Miután a területi vitában ellenérdekelt szomszéd a délre fekvő Harka ura volt, feltételezhetjük, hogy a határ további vonalát a Kőrös felé eső határpont megszabása után déli irányban húzták tovább széles félkörívben, egészen, a Bugaccal délről szomszédos Szánkig, ahol a kör végül is bezárult. Számunkra - amellett, hogy a 4-7. pontok egyikében-másikában Halas külterületi lehatárolását sejthetjük - elsősorban a Szánk felé eső terepalakulatok érdekesek.

Köveshalom-ot V. Székely György is említi, mint Pesty Frigyesnél szereplő, s ma is ismert bodoglári tereppontot, egyben régészetileg beazonosított, tatáijárás idején elpusztult, s újjá nem települt Árpád-kori faluhely templomdombját. (127. lelőhely)

Fejérföld ugyancsak feltűnik Pesty Frigyesnél, mint a szanki ill. majsai határig húzódó szikes „Fejérföldi lapos”,234 továbbá „Fejérföldi strázsa ” - néven ott található a Kovács-féle 1761. évi térképen is (Bodoglár északnyugati szegélyén). A két adat alapján kikövetkeztethető, hogy a középkori Fejérföld birtok lényegében a mai Bodoglár Tázlártól Szánkig húzódó északi harmadát jelentette. Korabeli lakott- ságára utaló nyomokkal is rendelkezünk. A „Fejérföldi strázsa” máig kikövetkeztethető halmától (ma is határ) pár száz méterre nyugatra, Bocsa mai külterületének délkeleti sarkában, Fischer-Újbócsa területén (Faragó-tanya) Árpád-kori előzményekkel rendelkező középkori templomos faluhely ismert ,235

Ártányhalma ugyancsak szerepel Pesty Frigyesnél (Dankó-birtok) „Artán halom” néven, s amint írja róla: „...a teteje hordott földdel van magasítva, körülte

212