Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

történeti források egyaránt ezt az épületet tekintik az 1626-ban újratelepült közösség templomának. Vele szemben az utca páros oldalán több telekről is került a múzeumba régészeti lelet. Az 1-3. sz telken 1960-ban, építkezés során Vorák József mentett meg 16-17. századi kályhaszemeket (szögletes tálalakú, hornyolt öblü darabok, közepüket rátétes rozetta díszíti).160 (11. kép) A közeli Thúróczy portán (5. sz. telek) 1954-ben vörös, durva kaviccsal soványított 15-16. századra tehető kályhaszem töredékek kerültek elő (kerek és rozettás szájú, poháralakú és kerek tálalakú darabok.)161 (12-13. kép) A templom oldalán, a 20. sz. telken 1975-ben házalapozás alkalmával Biczó Piroska gyűjtött gazdag 14-17. századi kerámiát, és kályhaszemeket (kerek és rozettás szájú, kupaalakú és hagymafejes db-ok).162 (8., 14. kép)

A Halas-tó 1863-as kiszáradásakor a Natkai-szigeten (Nagysziget, Népsziget) Gyárfás István sáncok-árkok nyomait észlelte, melyek a sziget nyugati, Szőlők felé néző oldalán hármas sávban, a városi belterület felé eső keleti oldalon csak egy sávban övezték a közrefogott területet. (6. kép 7.) A szigetről a jelenlegi Szilády Áron utca és a Tabán felé egyaránt kivezető mocsárutak, ill. cölöphidak hármas sorokba levert cölöpalapozásának nyomait rögzítette. Az egyik cölöp tövében csil- lámos soványítású, vörös fazék és fedő kerültek elő, melyeket a 16-17. századra keltezett.163 (6. lelőhely)

A város területén észlelt régészeti jelenségek térbeni és időrendi szóródását értelmezve, továbbá a mai utcahálózatot s a vízrendezések előtti vízrajzi viszonyokat egyaránt tükröző térképre vetítve számos új eredmény, vagy legalábbis kérdés vált megfogalmazhatóvá a középkori mezőváros írott forrásokban nem követhető történetével kapcsolatban. (6. kép)

Eszerint a helyenként nyílt víztükrű tavakkal váltakozó, szikes-mocsaras, gyakran időszakosan vízjárta, nádas területekkel övezett, tehát ivóvizet, s némi természetes védelmet egyaránt nyújtó szárazulaton alakult ki a középkori Halas. Az egykori mocsárfoltokra vetített mai utcahálózati viszonyok arról árulkodnak, hogy jónéhány mai út nyomvonala megegyezik a közép- vagy törökkorival, (pl. a Fejetéki határrész felől a Szilády Áron utcán át a Tabánig hatoló út). Megállapítható, hogy Halason a 14. században négy - írott forrásokban nem elkülöníthető - résztelepülés állt (Templomhegy, Tabán, Kápolnahely, Szilády Áron utca). Ezek közül kettő Árpád-kori települési előzményeken létesült (Templomhegy, Tabán), s legalább három rendelkezhetett - régészetileg is igazolhatóan - önálló templommal (Templomhegy, Tabán, Kápolnahely).

A Nádas-tó déli összeszűkülésénél kialakult természetes átjáró két partján, egymással szemben elterülő, s már az Árpád-korban is virágzó templomos faluhely (Templomhegy, Tabán) adhatta a középkori mezőváros települési magvát, így nem zárható ki, hogy e terepponton haladt át a szegedi sókamara már említett, 13. század óta ismert útvonala. Ugyanebből következő kérdés: vajon nem erre az átkelőre vonatkoztatható-e a majdani mezőváros - írásban csak 1561-től felmerülő - szárazvám- és révhely joga?

202